Pszichológusok horribilis áron?

Lenézés és irigység? Te nagyon el vagy tévedve!Lehet itt kritizálni a tanácsomat,de Én legalább próbálok neki alternatívákat írni!

Nos és egy barát persze hogy nem mond semmit! Egy barát cselekszik!Ha ezt te soha nem tapasztaltad meg akkor sajnállak,biztos nem vagy olyan jó barátja senkinek!!!

Ha valamin tudsz nevetni az csak a léleknek tesz jót,a helyzeten nem javít de lelkileg könnyít egy picit,ha nem hiszed akkor próbáld ki te idióta!!!Egyből fikázol,bele se gondolsz az egészbe!Lehet ennyit is érsz!Gondolkodj el magadon egy picit !

Hi!

A lakóhely illetve a bejelentett lakhely (vagy ideiglenes lakcím?) szerint illetékes pedagógiai szakszolgálatnál, családsegítőben érdemes utánakérdezni, általában van ingyenes pszichológus. A pontos címeket megtalálod a neten.

A helyi kórházban érdemes megkérdezni, van-e lehetőség ambuláns pszichológiai ellátásra? Ez TB alapú, a nagyobb városok kórházaiban sanszos, hogy ambulancia vagy gondozó. Háziorvosi beutalóra szükség lesz. Ha nagyon-nagyon rosszul érzed magad, akkor tudtommal besétálhatsz a helyi kórház pszichiátriai osztályára is ügyeletben. A sürgősségi ellátáshoz nem kell beutaló.

Azokon az egyetemeken, ahol van pszichológia szak is, rendszerint van kortárs segítő szolgálat, amit a leendő pszichológus hallgatókból toboroznak. Ők ki vannak képezve segítő beszélgetésre.

Ha gyorsan kell segítség, hívhatsz lelkisegély vonalat is. 18 éves kortól a felnőttet (116-123), 24 éves korig az ifjúságit is (116-111). A terápiás beszélgetéseket nem helyettesítik ugyan, de ha már nagyon nem bírod, fordulhatsz hozzájuk is rövidtávon. Illetve információval is szolgálhatnak az elérhető ingyenes segítségek felől. A vonalak ingyenesek.

Nekem vannak barátaim, akik meghallgatnak, sokat segítenek, de össze sem lehet azzal hasonlítani, amire egy pszichológus képes. Ez valóban egy szakma, és a szakmában is vannak kóklerek, jók és nagyon jók. Meg nem mindenkinek ugyanaz a jó. Az én terapom szerintem zseniális, olyan dolgokat hozott ki belőlem, amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Én fizetősen járok, mert fontos volt számomra, hogy olyasvalakihez menjek, akivel tényleg hatékonyan tudok dolgozni, hogy én választhassak. Egy jó terápia olyan, mint egy szülés... hiszen tényleg egy új ember születik meg, és ugye szülészorvost is lehet választani, pénzért, vagy pedig rábízom a sorsra, és akkor annál szülök, aki épp ügyeletes. Ilyenkor is ki lehet fogni nagyon jó dokit, nagyon jó bánásmódot, de lutri. Én úgy vágtam bele a terápiába, hogy mínuszban voltam. Egy barátom tuszkolt el, ő adott kölcsön. Menet közben a terápia segített anyagilag is helyrerázódni. Ráadásul heti kétszer járok, bevállaltam, mert nagyon hatékonynak éreztem már az elején és azóta is. Gyakorlatilag a probléma megoldja önmagát, mert az ember megtanul segítséget kérni (pl. családtól), vagy talál olyan lehetőségeket, amelyek révén megoldódik az anyagi helyzete. A terápia közben lehetőségek tárháza nyílhat meg, ha JÓL csinálod.

De választhatod azt is, hogy keresel egy alapítványt, vagy bemész egy kórházba és a sorsra bízod, hogy kihez kerülsz. Ha nagyon nem érzed megfelelőnek, még mindig lehet váltani, máshoz menni. Szóval rengeteg lehetőség van.

Egyébként a pszichológus árakban is vannak ám eltérések, 5 és 20 ezer között mozognak az árak. És nem biztos, hogy a drága jobb... az én terapom kimondottan olcsónak számít a piacon és állítom, hogy a legjobbak között van.

Szóval tényleg a te döntésed, sokféle megoldás létezik, keresd meg a számodra leginkább megfelelőt és vágj bele!

# 11: Ne haragudj, de egyáltalán nem hasznosak a tanácsaid. A barátok nem lelki szemetesládák. Nekem olyan barátaim vannak, hogy kívánni sem lehetne jobbat, maradéktalanul támaszul szolgáltak anyagilag is, lelkileg is a terápiámban, de azon túl, hogy meghallgatnak, figyelmet adnak, örömet szereznek, nem tudnak segíteni egy súlyos krízisben. Nem is lenne szerencsés, mert olyan mélyen kell vájkálni, ami konkrétan veszélyes, szakember irányítása nélkül akár még rosszabbra is fordulhat a dolog.

A nevetés meg hasznos ugyan, de csak elfedi a problémákat. Attól még ugyanúgy ott vannak. Huszonéves koromban szedtem antidepresszánst és folyamatosan vigyorogtam tőle, de attól még belül ugyanolyan rosszul voltam, ezért inkább le is álltam vele - a pszichiáteremmel egyeztetve. Akkor sajnos csak egy rövidterápiát csináltam végig, ami csak ideiglenesen segített. Most egy másik, sokkal intenzívebb, sokkal mélyebb terápiát folytatok, már a végén járok és össze sem lehet hasonlítani. Egy JÓ terápia olyan gyökeres és mély változásokat tud hozni, amit el sem tud képzelni olyasvalaki, aki nincs benne. A nevetés meg a baráti beszélgetés ehhez képest lepkef*ng. Jót tesz ugyan, de nem segít. Egy jó filmtől ugyanis nem kerül helyre az elcs*szett önértékelés, nem tanuljuk meg szeretni önmagunkat. Sőt, tudod, nekem vannak nagyon jó barátaim, de terápia nélkül komoly problémáim voltak a kapcsolataimmal is... nem tudtam kérni, nem tudtam kifejezni az igényeimet, nem tudtam elfogadni azt, amit nyújtani próbáltak. Hiába voltak mellettem, az elcs*szett önértékelésem nem tette lehetővé, hogy úgy éljek a barátok nyújtotta támogatással, ahogy lehetett volna. (Most már képes vagyok erre.)

Szóval ez csak felszíni kezelés, amit ajánlasz, de nem segít! Olyan, mintha a vakbélgyulladást fájdalomcsillapítással próbálnák kezelni. Az pedig nem kezelés...

# 15/16

Te csak annyit írsz hogy menjen dokihoz! Ez sem hasznosabb mint az Én tanácsom!

Meg igazából mi sem tudhatjuk hogy mi baja van a kérdezőnek! Tudod sokan vannak akik sziszifuszi dolgokkal már orvoshoz mennének.

Szerintem magaddal volt vagy van neked is bajod,nem tudom,de szerintem az ilyeneket magaddal kell lerendezned.Nekem is voltak időszakaim,volt igazi depresszióm,volt utána elvonási tünetem a nyugtató miatt,tudom milyen mikor az ember azt érzi mikor már a határon van.Ne feledd hogy nem vagytok egyedül,másnak is vannak problémái,de sokan ezt megoldják doki nélkül is.Ez az élet velejárója...Meg kell tanulnotok kilépni a rossz dolgokból,ha magatoktól nem vagytok erre képesek akkor elmentek dokihoz aki viszont csak annyit csinál hogy elhidd hogy javulsz és emiatt jobban is érezheted magad!Jó nem vagyok professzor hogy itt bíráljam az agyturkászokat,de első körben mindenkinek magának kéne feldolgoznia a dolgokat a traumákat stb stb Vagy velem van a baj hogy nem értem meg hogy mások miért is gyengék...Mindenre létezik megoldás,az ókorban sem voltak agyturkászok,még is túlélték az emberek!Jó ha a kérdező úgy érzi hogy szükség van erre akkor nyugodtan menjen,de nem árt az sem ha néha egy kis színt visz az életébe ,mert ha nem képes élvezni egy picit sem az életet akkor az bizony fabatkát sem ér....Ezért is jó ha valaki nevet,ha tud valami mosolyogni,ha kimegy egy picit a napfényre ,kimegy az utcára hátha történik vele valami ami jó.Rengeteg szép dolog van az életbe csak körbe kell nézni! Ne legyetek panel prolik! :)

# 17: tudod, húsz éven át kísérleteztem önfejlesztéssel, mosolygással, a problémáim megoldásával. Ez ideig-óráig működik is, de amikor összesűrűsödnek a problémák, akkor ez a gondosan felépített illúzió egy pillanat alatt összeomlik. Nálam ez történt. Mélyebbre kerültem, mint valaha, és ott már nem segített a mosolygás, meg a barátok.

Azt írod, nekem magammal van bajom. Nem, már nincs. Segítséggel, de sikerült gyökerestül kiirtani a problémákat. Persze ez nem könnyű és nagyon fájdalmas munka volt, de ha most az elején lennék, újra belevágnék. Egy JÓ terápia csodákra képes, olyasmikre, amit én álmomban nem gondoltam volna. Te úgy kritizálod a terápiát, hogy nincs róla tapasztalatod.

Mondhatod, hogy gyenge emberek azok, akik nem tudnak kijönni egyedül a krízisből... de tudod, egy személyiségzavar olyan valami, ami nagyon mélyen belénk ivódott, már egészen kisgyermekkorban. Meghatározott sémák alapján működünk, amit nem is látunk át. A terápia ezeket segít feltárni és átírja a bennünk futó hibás programot.

Hogy az ókorban nem voltak agyturkászok? Olvastál te már Arisztotelészt, Platónt? Érdemes... Mondjuk ajánlom figyelmedbe a Nikhomakhoszi Etikát, abból kiderül, hogy az emberi természet már akkor is pontosan ugyanolyan volt, ugyanúgy voltak lelki nehézségek. Akkor is voltak "segítők", akik a lélektannal foglalkoztak, csak éppen nem pszichológusoknak hívták őket. És persze, segítség nélkül is túl lehet élni, csak közel sem mindegy, hogy szenvedve élünk végig egy életet, vagy felszabadultan. Nekem van olyan a családomban, aki már a százhoz közel jár, súlyos mentális problémával, egész életében szenvedett. Élt, de hogyan? Magányosan, alkoholistaként... igaz, sokat nevetett a filmeken, meg néha beszélgetett a "barátaival", már akik megmaradtak, mert sorra idegenedett el tőlük a mentális problémái miatt.

És tudod, van még egy komoly tényező... mi, akik defektesek vagyunk, úgy adjuk át a problémáinak a gyermekeinknek, hogy észre sem vesszük... ezek a folyamatok tudat alatt zajlanak, nem vesszük észre, éppen ezért tudatosan tenni sem tudunk ellenük. De ezt a programot felül lehet írni és érdemes felülírni.

Nekem már nincs problémám magammal, a többi emberrel van problémám, mert most már érzékelem a játszmáikat, az elhárító mechanizmusaikat és iszonyú látni, hogy nincsenek tudatában és hogyan teszik tönkre a kapcsolataikat.

Lehet, hogy te úgy érzed, rendben vagy magaddal, de aki ilyet ír: "ha nem hiszed akkor próbáld ki te idióta!!!Egyből fikázol,bele se gondolsz az egészbe!Lehet ennyit is érsz!Gondolkodj el magadon egy picit !" az szerintem nagyon nincs nincs rendben magával. Ez ugyanis tipikus játszmázás. Nem érvelsz, hanem személyeskedsz. Az ilyen kommunikációs hibák teszik tökre a kapcsolatokat. Aki rendben van önmagával, az nem idiótáz le másokat, akik nem értenek vele egyet.