Mi a titka a "lazaságnak" a tanulás terén?

Valahol komikus, hogy sokan épp az ellentétes végletbe akarnak kerülni, míg az adott ellentétes végletben levők épp a másik végletbe akarnak kerülni. Vagyis aki stréber, az szeretne halogató lenni, a halogatók meg szeretnének néha stréberek lenni, mert bármennyire is meglepő, de az utolsó pillanatban mindenkinek egyformán pocsék az a tudat, hogy most egy hajszálra van a bukástól és ilyenkor még a leglazábbak is mélyet nyelnek.

Az ok , amiért nem lehet ezen ilyen egyszerűen változtatni az az, hogy ( most beszélek a stréberekről ) a többség nem látja a probléma gyökerét, csak maga a felszínt: azt látod, hogy a másik mondjuk lóg az órákról, szünetekben rohangál a folyosón, órákon nem figyel oda, órák után bulizik, majd egyszer csak vizsgaidő előtt beesik az osztályba és előadja miként vágta be a fél könyvet egy éjszaka alatt; mindez őrületesen hangzik és olyan érzést kelt, mintha az adott személy talán még a strébereknél is okosabb lenne, hiszen ha neki ment az, ami másnak ezerszer több időt vett igénybe, akkor az zseni kell legyen - idáig a gondolat elképesztő...és egy nagy humbukk az egész.

Aki ugyanis így tanul, abban semmi rendkívüli nincs, hiszen tanulásról alig van szó, a magyarázat ennél sokkal egyszerűbb: az agynak van egy olyan kapacitása, hogy korlátozott ideig megtud tartani adott információkat főleg akkor, ha a stressz hatására ingerelve van -> ebből következik az, hogy ha közvetlenül dolgozat előtt elolvasom például a mitotikus és meiotikus osztódást, akkor a dolgozatra tudok írni belőle 1-2 oldalt, de következő hétre már SEMMIRE nem fogok emlékezni az egészből. Ez azért van, mert valójában nem tanultam, EZ nem nevezendő tanulásnak és ezt mindenki tudta előttünk, csak mi vagyunk az a generáció, aki elhisszük, hogy annyira okosak vagyunk, hogy olyasmit tudunk TANULNI ÓRÁK ALATT, amit a szüleink és mindenki más, aki előttünk tanult HÓNAPOK ALATT tanult meg. Az egyetlen szerencsénk az, hogy annyi felesleges anyagot sóznak ránk ( már végeztem a sulival, de még mindig első személyben írok, mindegy ) , hogy soha nem kellesz elővegyük már azt az anyagot, amit X héttel vagy hónappal ezelőtt tanultunk, legalábbis ez az anyag 70-80%-ára jellemző. Ezért van az, hogy az utolsó pillanatban tanulók nem buknak le, ezért van, hogy elég az a bohóckodás, amit tanulás név alatt csinálnak, mert soha senki nem kéri meg úgy azt az anyagot, hogy csak az tudjon bizonyítani, aki igazán megtanulta. De ez van, ez a mostani rendszerünk és ha VALÓBAN átakarsz térni stréberből “ laza “ diákká, akkor ennyit kell tenned, hogy tisztában vagy mindezzel, amit eddig leírtam; mert mindenki így csinálja, ne gondold, hogy a “ lazák “ nem tudják magukról, hogy valójában semmit nem tudnak, csak ők tudják azt is, hogy az a minőségtelen, semmilyen készülés is, amit ők csinálnak, az is elegendő lesz és ezért ülnek olyan nyugton azzal a rendkívül alacsony mércéjükkel, ami a földet kaparja; téged pedig a magas mércéd nem enged, hogy az ő szintjükre süllyedj.

Ne is mondd, szerdán le kell adnom egy 30 oldalas anyagot, és ebből még egy sincsen teljesen kész... Ez nálam nem a lazaság, hanem a sok-sok tervezgetés és variálás eredménye. És nem megy. Még mindig nem tudok nekifogni, mert nem tudom elképzelni, hogy tetszeni fog a végeredmény. Így meg már semmi értelmét nem látom. Persze senki nem tudja, hogy igazából nagyon is érdekel a téma, és hogy már ezzel álmodom, így mindenki azt hiszi, hogy nekem olyan egyszerű, mert nem idegeskedem. Pedig ha így haladok, 10 év múlva gyomorfekélyem lesz... És igen, én meg azokat irigylem, akik már leadás előtt két héttel kész vannak.

Jó lenne, ha valaki itt ülne mellettem addig, amíg meg nem csinálok mindent :D