Miert van az, hogy unom az életem, es mindenkiben a rosszat latom, meg a baratokban is? Ugyan igy tudok nevetni dolgokon, meg minden, csak néha elgondolkozik nehagy olyan dolgok amiket utalok. Es utana nem nagyon vagyok a toppon.

Mintha magamat olvasnám csak pár hónappal/évvel ezelőtt... Nekem is volt ilyen korszakom (bár fogjuk ezt a kamaszkorra, talán nekem amiatt alakult ki.)

Elég rossz, hogy mindenben a rosszat látod, hiszen ki tudja másnak mennyivel rosszabb helyzete van, mint neked. Gondolhatok itt anyagiakra, egészségügyi dolgokra. Adj hálát annak, hogy vannak barátaid, hiszen nem mindenki mondhatja el ezt magáról. És mindenképp jegyezd meg: SENKI SEM TÖKÉLETES! El kell fogadnunk a másik hibáját, hiszen csak nézz magadba, te szerinted mindent helyesen teszel, gondolsz?

Én egy kis ideje a sportban találtam meg az erőmet. A futás egyszerűen olyan energiákat szabadít fel bennem, hogy az hihetetlen. Eddig gyűlöltem futni ,de nem voltam elégedett magammal, ezért gondoltam megpróbálom! És láss csodát, nagyon élvezem! Bedugom a zenét, és 3-4 km-t simán lefutok. Utána pedig... Madarat lehetne fogatni velem.

Ki tudja, neked lehet épp az olvasásban, sétában, beszélgetésben lesz meg ez az öröm! Először mindenképp magadban próbálj meg rendet rakni, hiszen így kifelé is pozitívat fogsz mutatni!:)

Ne gondolj olyan gyakran ezekre a rossz dolgokra... Mindenkinek vannak gondjai vagy olyan dolgai, amiket utának, nekem is, neked is, a szomszédnak is, a boltosnak... mindenkinek, de ez nem megoldás, hogy gondolkozol rajta. Tegyél ellene, hogy ne utáld. Minden napot csak egyszer élhetünk meg, legyen az a lehető legjobb!