Miért kerülgetnek ilyen gondolatok?

Augusztusba lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak(gáznak érzem,hogy emiatt siránkozom,de...) és akkor kezdődött ez az állapot.Kb kicsit több,mint fél éve egyre rosszabbá vált a hangulatom,komorrá,szomorúvá ,de ingadozó volt ez az állapot(Pl 7 napból 4 volt ilyen búskomor,a többi semleges,vagy normális).Ilyenkor eléggé antiszociális vagyok,semmi kedvem sincs semmihez,nagyon nem is beszélgetek másokkal.

Van 1,max 2 hét,amikor normális hangulatba vagyok,de utána újrakezdődik,elég egy rossz gondolat,és már bele is hajszolom magam ebbe a "hülyeségbe".Nagyon sokszor megfordul a fejemben a halál gondolata,a károkozás saját magamban(kell a fájdalom),egyfajta vigaszként-nem tudom miért...Tudom,hogy nem tenném meg,mert ennél több kell egy öngyilkossághoz,meg többet ér ennél az életem...-.Ez általában az ilyen letargikus hangulatokkor jön elő...

Ezek szinte minden nap eszembe jutnak,és rágódom azon,hogy mit rontottam el,mennyire utálom magam mindezért,szánalmas vagyok...

Mi ez?Depressziónak szerintem túlzás nevezni,mert az ennél komolyabb...

Hogy lehetne ebből kilábalni?Nagyon mással nem osztom meg az ilyen bajaimat,mert úgy érzem,hogy nem rájuk tartozik(a családot is beleértve...)

20 éves vagyok

Tudom,elcsépelt téma itt a GYK-n,mert mindenki ezzel jön,erről panaszkodik,de sajnos nem tudom már hova tenni és én is rákérdezek...