Őrült vagyok, vagy szimplán csak rossz ember?
22 éves nő vagyok, és amióta már nagyjából felnőttebben gondolkozom, és van rálátásom saját magamra, úgy érzem, hogy a személyiségem egy merő szégyen.
Iszonyúan elkényeztettek, emiatt teljesen punnyadt és életképtelen vagyok (még egy egyszerű adminisztrációs munka is ki tud fogni rajtam, és főzni is csak most nemrég tanultam meg), és ez még tovább rontott az amúgy is gáz természetemen.
Nos, a tünetek:
- Képtelen vagyok kontrollálni a dühömet. Ordítozom, trágár vagyok, zsarolok, fenyegetőzöm, sőt, a barátomat már meg is ütöttem néhányszor, amit olyan rettenetesen szégyellek, hogy el sem tudom mondani. Minden kirohanásomat megbánom. Azért vagyok ennyiszer dühös, mert kb. mindenbe azt látom bele, hogy gúnyolni, bántani, alázni akarnak (sokszor tették ezt velem életem során, talán ezért idegződött be). Még arra is bedühödöm, ha csak viccelődnek rajtam.
- Nem tudom elfogadni, ha valaki máshogy gondolkozik, mint én (határozott értékrendem van), képtelen vagyok sértegetés/személyeskedés nélküli vitára. Folyton azt érzem olyankor, hogy a másik állatságokat beszél.
- Ha kritizálnak, és megkérnek, hogy máshogy csináljak valamit, akkor ingerem van "csakazértsem" úgy tenni, ahogy kérik.
- Sokszor a bűntudat miatt elkezdek ásni a lelkemben, és ezzel egy időben olvasgatni a neten, és olyankor minden személyiségzavart képes vagyok magamra venni. Pl. volt, hogy azt gondoltam,hogy egy önző szociopata vagyok, és olyan szinten beleéltem magam, hogy tényleg azt hittem, hogy nincsenek érzelmeim, teljesen belezavarodtam a saját érzelmi világomba (minden másokra irányuló pozitív érzelmemre azt hittem, hoy legbelül csak önzés, és rólam szól). De csomó más betegséggel csináltam hasonlót.
- Amikor dühös vagyok valakire, akkor olyan szinten gyűlölöm, hogy szégyellném leírni, amik járnak a fejemben olyankor. Amikor a párommal veszünk össze, akkor őt is "gyűlölöm", aztán ahogy kibékülünk, akkor meg átmegy az ellentétébe: szinte abnormálisan szeretem. Szóval teljesen képes elvenni az eszem a düh.
- Nem bízom magamban, félek saját magamtól. Azok a rémképeim, hogy vagy diliházban kötök ki (erre szinte kényszeresen gondolok), vagy pedig szimplán egyedül fogok meghalni, mert nem fog szeretni senki a természetem miatt. Csomószor megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy miért ne válna belőlem egyszer egy vérbeli szemétláda, vagy egy kegyetlen gyilkos (gyilkolási vágyam pedig még a legnagyobb dühömben sincs igaziból). Nagyon félek, nem tudnék szembenézni magammal, ha ilyen lennék, mert minden vágyam az, hogy megtaláljam a harmóniát az életben, és szeretetet adjak, szeretetben éljek. Nem akarok szemét lenni!!!
- Hipochonder vagyok (minden apróságba halálos betegséget látok bele), fóbiásan félek a hányástól, és van még egy enyhe higénia mániám is, szorongásos tüneteim vannak. (Ezt csak így mellékesen megjegyzem).
Azt hiszem, röviden ennyi.
Szerintetek mi lehet a bajom? Nagyon rossz már, hogy akik nem ismernek annyira, azok egy szép, intelligens, eredeti egyéniségű egyetemista lányt látnak bennem, közben én pedig tudom, hogy r.ohadok belül. :( Sokáig szerettem magam, de aztán szembenéztem magammal így a felnőttkor küszöbén...
Azt sem tudom, hogy anyukám és a barátom hogyan tudnak elviselni.
Hogyan változzak meg?
válasza:Pszichológus. Egyértelmű.
A komoly szorongást le se tudnád tagadni.
válasza:Szia!
Ugyan ez vagyok a kitörésektől kezdve mindenig!Én is csapkodtam,ütögettem,bántottam a barátomat,amit nyilván nem erőből tettem,nem fájt neki,de...
Akik nem ismernek úgy mint a barátom meg anyukám azok azt hiszik,egy gyönyörű ,tehetséges,okos,jó humorú ,kedves 22 éves lány vagyok.Csak én tudom,hogy rohadok belül.Ez az állapot nálam 1éve tart kb,mióta azt érzem,hogy felnőttem.Iskolába járok,ahol gyakorlat is van,de rettenetesen ki tud fogni rajtam egy pár egyszerű dolog is.Most már kezdek odáig jutni,hogy megbolondultam ebbe az egészbe,néha bekattanok,a barátomban egy ellenséget látok,aki bántani akar...Meg hasonlók.Aztán kikattanok,rájövök,hogy mekkora egy őrült,beteg,belülről rothadó,nemnormális vagyok,és zokogok mint most,és amúgy tuti diliház lesz a vége,mert egyre durvábbak a dolgok,egyre kevésbé én irányítok.Járok pszichiáterhez rövid pszichoterápiára.Hipohonder vagyok.Na szóval ugyan az mint te,csak én eldurvultam már,nagyon.
Nap mint nap egyensúlyozok a boldogság és az őrület között,van hogy jobban,van hogy kevésbé sikerül.
Én már gondoltam rá,hogy bántom magam,mert nem bírom elviselni,aztán nagyon nehezen összekaparom magam a következő napra...De nem tudom,meddig fog menni így.
Tudd,hogy nálad vannak durvábbak is:(
Ja veszekedésnél el tudom képzelni milyen dolgok vannak eszedben,tudom,mert nekem is,de nyugi,azt már megtanultam kezelni,nem kell félni tőlük,nem fognak soha megtörténni.
válasza:Mivel én fiú vagyok, az exemet soha nem ütögettem, de máson én is kitöltöttem a frusztráltságból eredő haragomat.
Szociális fóbiád minimum van szerintem. Vagy valami hasonló személyiségzavarod. Fáradj el pszichológushoz és ott megmondják, hogy mit, hogyan... Szerintem egy kognitív viselkedésterápia segítene.
válasza:# 3:
Az meg lemaradt, hogy nagyrészt én is ilyen vagyok, mint te. :P
Hogy lenne már szociális fóbiája? Hogy jött ez? Semmi arra utalót nem írt szerintem...
A szociális fóbia nem személyiségzavar, hanem annyi, hogy az illető a társas helyzetektől/nyilvános szereplésektől retteg, szóval gondot okoz neki még az is, hogy a boltban beszéljen a pénztárossal. Ennek a kérdezőnél nyomát nem látom a leírásban.
válasza:# 5:
A vicc az, hogy én is sokáig azt hittem, amit te. De rájöttem, hogy rengeteg más tünete is van, nem csak az, amit te mondasz. Sőt, én nekem nincs problémám azzal, ha pénztárossal kell beszélnem, viszont ettől függetlenül a többi rész mind igaz rám. Ezért is írtam. Aztán nem vagyok orvos, nem beszéltünk élőben, úgyhogy nem tudhatom. Csak egy ötlet volt.
válasza:Az embereket négy személyiségtípusba lehet sorolni: melankolikus, flegmatikus, szangvinikus, kolerikus. Te a leírásod alapján a kolerikus csoportba tartozol. Ennyi.
A legtöbb emberben vannak olyan elfojtott dolgok, amiket leírtál. Szerintem ezek néálkül az ember nem lesz teljes ember. Az emberek tesznek olyanokat, mint amiket leírtál és feltesznek magukban olyan kérdéseket, mint amiket feltettél. Csináltál csúnya dolgokat. Szégyeld össze magad. Elgondolkodtál rajta. Nagyon jó. Javaslom, hogy ne ide írd le őket, hanem menj oda azokhoz, akiket megbántottál, kérj tőlük bocsánatot (azért megalázkodni nem kell), és beszélgess velük a dolgokról.
Hogyan változz meg (gondolom, jobbá)? Az első lépést már megtetted, azzal, hogy kérdezel. Pszichológust nem javaslok, mert van ugyan jó szakember, de 8000 Ft egy egy órás beszélgetésre nem a legjobb ár/érték arány. Néhány általános dolog, amit bármkor megtehetsz:
- ne reagálj mindenre azonnal,
- beszéld meg a dolgokat,
- olvass sokat. Javaslom például Mohás Lívia könyveit: "Mit tudsz önmagadról?", "Önismereti napló lányoknak"
válasza:Csak nő vagy és hisztis. Hidd el nem várunk el mást tőletek (bár tök jó lenne ha tudnál uralkodni magadon, neked lenne tök jó és ezért lenne aztán jó párodnak is).
Figyej, egy csomó rossz hatás ért 22 év alatt. Nem kellene ezeket ellensúlyozni, építeni a lelkedet, formálni a személyiségedet stb.?
Taoizmus, buddhizmus, mit szólsz ezekhez? Egy csomó hasznos dolgot tanulnál és fejlődhetnél.
Ha nem teszel semmit akkor persze maradnak a primitív, nem egészséges viselkedési jegyek, a pszichés állapotod.. ezekért komolyan változtatni kell az életmódon és tanulni.
Hihetetlen hogy volt olyan tiszta pillanatod amikor mindezt kiértékelted magadban és leírtad :D
Egyébként úgy viselnek el téged, hogy szeretetet tanúsítanak feléd.
válasza:Pszichiáterhez soha nem fogok elmenni, max. pszichológushoz.
Az utcán meg soha nem fogom találni magam, mert a karrieremben egy sikeres ember vagyok, tanult is vagyok, valamint saját lakásom is van. :) Ez az a rész az életemben, amivel semmi bajom nem volt soha. A magánéletem az, ami aggaszt. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!