Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Egy borderline szindrómás...

Egy borderline szindrómás észreveheti a betegség leírása alapján, hogy illik rá?

Figyelt kérdés
2009. dec. 13. 21:28
1 2 3
 11/22 A kérdező kommentje:
Amúgy a környezetem szerint ebben a kb másfél évben (mióta nem úgy érzem magam a bőrömben, mint régebben), az alapvető személyiségem nem változott egyáltalán, régen is erőteljes, erőszakos, makacs, de ugyanakkor nagyon érzelmes voltam.
2009. dec. 15. 14:34
 12/22 anonim ***** válasza:
100%
nem borderline. mostmár biztos h nem, hála az égnek. vagy ha az, akkor még nagyonnagyon az elején jársz, a leglényegesebb tünetek hiányoznak. amúgy egyidősek vagyunk, énis most leszek 19. meg lány vagyok, gondolom teis. szóval a dühroham, a bordelinkonál önagresszióval jár, nem másokkal kiabál az ember hanem önmagát okolja mindenért. az picit gyanús h idegességedben sírsz(csak akkor ha nem taulsz v nem végzed el a feladatod?) eleinte énis csak sírtam aztán elkezdtem ütni magam, először csak a lábam, aztán a felem stb. aztán itt van mások véleménye, "a környezetem szerint" ..tehát viszonylag jól szocializált vagy. én nem tudok kit megkérdezni arról, mennyit változtam, csak a kutyámat:] viszont félsz attól h elveszted a körülötted lévőket. ez eddig szorongásos depresszió, nem bordeline, de hasonlít a kettő egymáshoz. antidepresszánsokkal kezelik és pszichoterápiával. ettől is befelé forduló és gyengébb lesz a jellem, és néha úgy érzed h azt sem tudod ki vagy. viszont olyanról nem írtál h kimerült vagy és az egész külvilág álomszerű lesz, többször eszembe jut, h ez most tényleg megtörténik, velem történik ? őrület. azt hittem elborul az agyam teljesen. nem lehet ennél jobban körülírni. a másik pedig h nem félsz ha valahol helyt kell állni..nah ez számomra a vég. el sem megyek inkább sehova. gyógyszerezni nem gyógyszerezel, én bármit beveszek csak enyhüljön, csak ne tudjak magamról, aludni akarok és nem álmodni. te inkább ura vagy a helyzetnek, ez egyértelmű, ha elviselhetetlen lenne már kiütötted volna magad néhányszor, hidd el. nem jelenti azt, h nem rosszabbodhat persze. pláne mivel egy-másfél évet írtál, nálam év volt mire kialakult, csak fiatalabb voltam, 14évesen kezdődött azzal h ok nélkül zárkózottabb lettem, menekültem minden olyan heylzet elöl, ahol szerepelni kellett volna, volt ha napokig csak aludtam mert úgy éreztem nem megy semmi más. aztán jöttek a sírógörcsök és dührohamok (mindig mikor egyedül voltam) mikor ráeszméltem h nem végeztem el a dolgom, nem tanultam, nem takarítottam semmit, a szobám szemétdomb stb. később amikor éreztem h furcsa vagyok, kiutáltak mindenhonnan. "miért csinálom ezt? miért nem vagyok képes semmire? miért nem viselkedem normálisan? GYŰLÖLÖM MAGAM." nem tudtam ez emberek szemébe nézni, és egyre jobban rettegtem szinte mindentől. 16voltam amikor ütni kezdem magam, annyira utáltam h ilyen vagyok. mire 17lettem egyáltalán nem voltak barátaim, rászoktam a nyugtatókra, szerte széjjel vagdostam magam, otthagyott a barátom, helyette lett és van is egy időben három másik.... undorító, tudom. undorító vagyok. szóval elvergődtem az orvoshoz azzal, hogyha nem csinálnak velem valamit én meghalok, nem bírom tovább. ennyi dióhéjban, 3év volt mire lejátszódott. és abszolút nem érzem magam 19nek, inkább agyban úgy 15lehetek. szóval ha magadra ismersz picit menj orvoshoz, ne találgassunk itt, nagyon meg lehet szívni ezzel. de szerintem inkább szorongásos depressziód van. ha előbb kerülök orvoshoz nem jutok idáig, az 10000000000%
2009. dec. 15. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 A kérdező kommentje:

Megnyugodtam, hogy nem borderline szerinted.:)

Amúgy rám soha nem volt jellemző az önmarcangolás, önvádolás...stb. Sőt, már több olyan megjegyzést tettek rám, hogy azt hiszem, hogy csak nekem lehet igazam, meg hogy egoista és beképzelt vagyok. Ezt persze azért én nem mondanám magamra, de az biztos, hogy sosem éreztem olyat, hogy utálom magam, meg hogy ütnöm vagy büntetnem kellene magam... szóval ebből a szempontból majdnem a másik véglet vagyok.

Kimerültnek, és "álomban létezőnek" éreztem már magam, ha nagyon rossz kedvem volt és/vagy nem aludtam ki magam, mert általában elcseszem az időmet esténként, így későn kerülök ágyba, és csak 5-6 órákat alszom, ami nekem nem elég.

Iskolából a lelki bajaim, belső lelki rosszulléteim miatt soha nem hiányoztam (más miatt sem igazán...), és az osztálytársaimmal is szoktam beszélgetni meg ilyesmik, nem igazán gondolják rólam, hogy bármi lelki gondom lenne, csak akinek beszéltem róla. Szóval ha ez azt jelenti, akkor igen, "jól szocializált" vagyok.

A szorongásos depresszióról azt olvastam, hogy a rosszkedv egész nap fennáll, de rám ez nem igaz, tudok akár nevetni is, vagy elterelni a figyelmem... De ha elmerengek magamban, vagy elkezdek gondolkozni a továbbtanulásról, vagy a szerelmi életemről, vagy úgy egyszerűen az életről, akkor megint rossz kedvem lesz.


Az idegességemben sírást úgy értettem, hogy ha pl megbántanak, vagy összeveszek valakivel, akkor mindig bezárkózom a szobámba, és képes vagyok akár egy óráig is sajnálni magam, szitkokat szórni az illetőre, aki bántott, meg bosszúterveket kieszelni, de amikor lenyugszom, akkor ezekből nem valósítok meg semmit.

Volt már, hogy én is amiatt sírtam, mert nem láttam el a feladataimat, este kaptam észbe, hogy semmit nem csináltam, de akkor nem az játszódott le bennem, hogy mekkora szar vagyok, hanem az, hogy mi van ha felelek, vagy egyszerűen rákérdeznek a szüleim, hogy tanultam-e (nagyon rossz érzés hazudni).

Barátom nincs, sosem jön össze. Nem vagy undorító, bárcsak nekem lenne 3,legalább lenne választék...

2009. dec. 16. 18:57
 14/22 anonim ***** válasza:

Én teljesen véletlenül jöttem rá, hogy én ilyen beteg vagyok, amikor keresgéltem a neten. Ráadásul nem is ilyen jellegű témákat nézegettem, de egyszer csak ráakadtam arra a kifejezésre, hogy borderline. Csaupán azért kerestem rá, mert kiváncsi voltam, mit takar ez a kifejezés.(azt sem tudtam, h betegségről van szó) Előtte szoktam kifejezetten pszihés betegségekről keresni leírásokat, mert próbáltam kitalálni, hogy miért érzem rosszul magam a bőrőmben, de akkor valahogy nem leltem rá.

Annyit mondhetok, hogy 100%-ig passzolnak rám a tünetek, de ha nem, akkor 99% legalább. Nem tudok egyebet mondani, hogy mikor elolvastam a betegség kialakulásának körülméyeit, és a beteg jellemét, úgy ért, mintha felkapcsolták volna a fejemben a fényszórókat. Aztán lehet, hogy van aki ezt nem ismeri fel, de elég széles skálán mozognak ezek a betegek, és más náluk a tünetek intenzitása. Én felismertem, de sajnos még nem találtam belőle kiutat.

2009. dec. 17. 00:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:
0%
Te jó ég. Egy újabb divatirányzat... Meggyógyultatok, mehettek a dolgotokra.
2009. dec. 17. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
Lehet, h valaki divatból süti magára ezt a béjeget, de akik komojan benne vannak, arról talán az előttem hozzászóló igen keveset tudhat, mert elég szar lélekállapota van az ilyen betegnek, ami nem javul meg egy könnyed kijelentéstől.
2009. dec. 17. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 anonim ***** válasza:
100%

18:22 k.rvára kellemes lelki nyomoréknak lenni, és persze divatos is, ezért nincs egy barátom sem. és amiért ilyen büszke vagyok rá, utcára sem megyek, mindenkinek ilyen élet az álma kétségtelen. a pszichiátria is remek évente többször, annál l.prább hely a világon nincs. nem tudom honnan veszed, hogy ez szórakoztató vagy kellemes, van olyan aki ezt élvezi szerinted ?

annyi viszont igaz h ez a wikipediás öndiagnózis nem a legjobb. ahogy már leírtam párezerszer, ha valóban beteg vagy és nem kezelnek egyre rosszabb és rosszabb lesz. de kételkedem benne h ebből egyáltalán ki lehet gyógyulni, most kerültem új orvoshoz, eddig a harmadikhoz, nem javulok semmit. az antidepresszánsokkal szinten tartanak, de ez nem az a színvonal amit életnek lehet nevezni, januárban a tündérkertibe megyek, ott jó a kezelés állítólag csak bekerülni művészet..

KÉRDEZŐ, MENJ ORVOSHOZ pls. :)

2009. dec. 18. 01:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 anonim ***** válasza:
Utolsó, természetesen nem a diagnosztizált emberekre gondolok, hanem azokra a 'Mentális egészség' témakörbe írogató emberek 96%-ra, akik olvastak egy cikket egy betegségről és nekik is egyből az van, valamint már tüneteket is magyaráznak be maguknak, utána meg itt menőznek, hogy 'neszójábe nem tudod milyen szar az élet én beteg vagyok áááám, mit tudsz te??!!' Szánalmasak ezek.
2009. dec. 18. 06:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 A kérdező kommentje:

" a pszichiátria is remek évente többször, annál l.prább hely a világon nincs."


És akkor menjek én is oda?:S :D

2009. dec. 18. 21:48
 20/22 anonim ***** válasza:
szerintem első sorban teszteket íratnak majd veled h diagnosztizáljanak, nem fektetnek be mindenkit nyugi:D tudod egy csomó kórház bezárt, ami meg megvan, totál túlterhelt és l.pra is igen:D mégis heteket kell várni néha a skizofréneknek is.. EZÉRT kell előbb orvoshoz menni és nem akkor amikor már vegetatív vagy és muszáj lenne kórházba menni, és közlik veled h 5hét múlva tudnak fogadni. kaki helyzet lenne, nem?:D
2009. dec. 19. 01:50
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!