Mit csinálok rosszul? Miért nem kedvelnek?

Lehet, hogy túlzásba viszed a kérdezősködést. Vagy simán csak érzik rajtad, hogy annyira akarod a barátságukat, nem hagysz nekik elég teret.

Az igaz barátságok mindig maguktól jönnek, aztán viszont megtartani már elég nehéz őket. De ha jól értem, te el sem jutsz addig, hogy meg kelljen tartanod.

Én még általánosban ismertem meg a legjobb barátnőmet, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk, pedig elég különböző a személyiségünk. Szóval ne görcsölj rajta, majd jön valaki, akivel megtalálod a közös hangot.

16/L

A mély kapcsolatokat többnyire iskolás korunkban találjuk meg. Később felületesebbek a kapcsolataink. Azért egyáltalán nem reménytelen. A kérdezősködés tényleg rejt veszélyeket. Lehet, hogy elsőre túl intimnek érzik, fagy faggatónak a kérdéseidet. A túlzott szolgálatkészség is riasztó lehet. A túlzott barátkozási vágy is figyelemfelkeltő lehet. Keress valami hobbit, elfoglaltságot, találhatsz közös érdeklődésű barátokat.

És mégegy utoljára. Nekem fiúk a barátaim, mert olyan suliba jártam. A párom meg nem féltékeny, mert őt csak később ismertem meg. Gondolja, ha valamelyik több lett volna barátságnál, akkor hozzá mentem volna feleségül.

Velem totálisan ugyanez a helyzet, szó szerint, mintha én írtam volna. Én 28 vagyok és egy valakire tudom azt mondani, hogy igazi barátnő, de sajnos ő Angliában dolgozik. És az az érdekes, hogy nagyon sok mindenben különbözünk, de mégis hasonlóan gondolkodunk.

Én sok mindenkivel barátkoznék, de ugyanaz a helyzet, általában én kezdeményezek emalit, ünnepekkor én írok üdvözlést sms-ben, ha bajban van én tuti érdeklődök, ha jó hírt hallok valakiről, tuti felhívom vagy írok neki, cserébe viszont nem. Pedig tudom "róluk", hogy pletykaszinten tudnak rólam, mégsem keresnek. Sokszor érzem, hogy talán "sok" vagyok, de valahogy csak közeledni kell.

Szerintem az a megoldás, hgy tényleg ne erőltessünk semmit. Akiről azért érzed, hogy "fogékony rád", azzal tartsd a kapcsolatod, de akivel úgy érzed végkép egyoldalú annak ellenére, hogy neked szimpatikus lenne, inkább ne foglalkozz.

Azt vettem már többször észre, hogy bizony érdekesebbek azok az emberek, akik nem nyílnak meg hamar, kicsit titokzatosabbak, akik kevesebbet beszélnek. Meg aztán azok, akik magukról dumálnak egy csomót, ők olyan színesek. Na én nem vagyok ilyen.

Meg aztán a barát kategória az nálam nagyon behatárolt, sokan a szimpla haverokat is barátnak nevezik.

Mindenesetre érdekes volt olvasni az érzéseimet :-)