Aki volt már terápián, ahol segítettek neki túltenni őt múltbéli dolgon, elmondaná nagyjából a menetét hogy hogy szabadították meg tőle?

Egy analitikus, vagy analitikusan orientált terápia sikere nagyon sok mindenen múlik. Ráadásul az igazán zavaró tényezők a tudatalattiban vannak, egy terápia kezdetén ezeknek egyáltalán nem vagyunk tudatában (tehát hiába mész úgy a terápiára, hogy ez, vagy az zavar, menet közben kiderül, hogy az mind csak TÜNET és nem OK).

Összességében a felszabadulások nagyon lassan, és szinte észrevétlenül zajlanak. A szabad asszociációk, a terápiás kapcsolat lassan megnyitja a tudatalattit és felszínre kerülnek az IGAZÁN zavaró tényezők. Ijesztő folyamat ám, ilyenkor kénytelenek vagyunk szembesülni önmagunkkal, az életünkkel, hogy semmi sem az, aminek látszik, hogy a kapcsolataink nem is olyanok, mint hittük. Teljesen szétesik a személyiség, és darabonként kell újra összerakni.

Nem könnyű folyamat, de tényleg megéri! Én most már a "rögzítő" fázisban vagyok, olyan dolgokkal szembesültem, amikkel nem feltétlenül szerettem volna - de elengedhetetlen a továbblépéshez - és a tudatosítás határozottan segít! Tényleg teljesen át tudja alakítani a személyiséget, mégpedig olyan módon, hogy a pozitív tényezők megmaradnak, csak a zavaró dolgok küszöbölődnek ki. Ehhez azonban nagyon nagy bátorság és elkötelezettség kell. Tapasztalatból mondom, hogy ha tényleg akarod, akkor néhány hónap alatt túl lehet lenni a "nehezén" (egy JÓ terapeutával).

A kérdésre válaszolva: nem veszik rá semmivel az embert. Az embernek kell rávennie saját magát, hogy mélyre ásson, és utána ezek a dolgok szinte automatikusan megoldódnak. :)