Mit gondoltok a pszichiátria által terjesztett hazugságokról?

#14: igen, a probléma valóban ott kezdődött, hogy bízni mertem az orvostudományban és az ott dolgozó orvosokban. Hogy egy olyan gyér depresszióval szakemberhez fordultam, amilyennel a "betegek" 90%-a senkit nem keres fel. (És inkább a környezete szenved tőle, hogy folyamatosan búvalb**szott az egyén.) Számtalan olyan embert látok, akik ennél jóval mélyebben vannak, csak épp eszük ágában sincs segítséget kérni. (Ők teszik jól, most már tudom.)

Miért nem pszichológushoz mentem? Mert sajnálatos módon nem volt 45 percenként 5000 forintom az akkori anyagi helyzetemben. És naiv módon bíztam az "ingyenes" szakemberekben is, és nem arra számítottam, hogy mindenféle extrémen durva szerrel kísérleteznek majd rajtam.

Igen, ez az én hibám, hogy bíztam az ottani diplomás szakemberekben.

De nem is ez a fő probléma. Hanem az, hogy innentől kezdve már amikor oda kerültem, eleve úgy kezeltek, hogy már "van előéletem", hogy biztos nem vagyok normális.

"És te mit gondolsz a szcientológusok által terjesztett hazugságokról? :)" A hazugságokra gondolsz, vagy azokra a tényekre, amiket nyilvánosságra mertek hozni? Attól, mert egy vallási csoportosulás állít valótlan dolgokat is, még nem lesz szükségszerűen minden állításuk hazugság. Vagy szerinted itt mindenki, aki negatív véleménnyel van (ahogy nézem, vannak páran), az szcientológus? Ugyan már!

Visszatérve az eredeti esetre, amikor erőszakkal elrángattak a pszichiátriára (azért, mert belém kötöttek, szóval még csak nem is én kötekedtem, én ennek is csak a szenvedő alanya voltam), gyakorlatilag ha úgy vesszük, emberrablás történt, és mivel ennek hatására tény, hogy nem voltam a legnyugodtabb, egyből körbeálltak a kigyúrt kényszerzubbonyosok, és utasítottak, hogy vagy megyek magamtól, vagy visznek. Mert ugye szerintük tök abnormális jelenség, ha valakit elrabolnak, hogy akkor csöppet ideges lesz. Már elnézést, de szerintem épp az lett volna a rendellenes reakció, ha ezek után halálos nyugalommal bájvigyorgok.

Most ha ez alapján én ön-és közveszélyes vagyok, és bent kell tartani, akkor mondjuk egy focimeccs után a szurkolók 90%-át simán be lehetne vinni kezelésre. Hányszor hallottunk olyanról, hogy a focimeccsen egymást anyázó embereket vittek be a tébolydába? Vagy másik példa, hány olyanról hallottál, hogy a kocsmában összeszólalkozó embereket bevitték?

Engem "mindössze" az zavar, hogy gyakorlatilag simán ki lehet iktatni rövidebb-hosszabb időre egy-egy embert, ok nélkül. Elég egy jó mese hozzá.

"emberi bánásmódot" Azért nekem kicsit mást jelent az emberi bánásmód, mint ami ott folyik.

#18: sajnos neked sem jött át a lényeg.

Tudod, az ember az orvoshoz gyógyulni megy, és nem végleg tönkretenni magát.

Azért neked se kell a szomszédba menni némi dramatizálásért és az olvasott dolgok szélsőséges értelmezéséért.

Nem tekintek rájuk bűnszövetkezetként, és mint már mondtam, a film tényleg egyoldalúan mutatja be a pszichiátria történetét (és jórészt inkább történelmi forrásokra támaszkodik, mintsem mai tényadatokra), ezt el is ismerem. Viszont az is igaz, hogy nem kevés olyan ember van/volt, akinek az állapotán csak rontott az ottani kezelés.

Persze, lehet mondani, hogy az orvosok nem istenek, hogy mindenkit varázsütésre meggyógyítsanak, na de kíváncsi lennék, ha mondjuk más kórházi osztályokon ekkora méreteket öltenének az orvosi műhibák és félrekezelések. Mert ez kb. olyan, mint ha a szemészeten a fél dioptriás közellátók ~negyede a kezelés kvöetkeztében megvakulna, vagy minimum tompalátóvá válna. Vagy ha a vakbélműtétek szignifikáns százaléka halállal vagy maradandó testi károsodással végződne.

Értem én, hogy mindennek megvan a kockázata, és mondjuk egy teljesen szakszerűen végrehajtott vakbélműtétbe is bele lehet halni, de tényként elmondható, hogy a pszichiátrián elég sok kezelés fullad tragédiába, vagy visszafordíthatatlan egészségkárosodásba. Köszönhető ez annak, hogy - tisztelet a kivételnek - a diagnózishoz elégséges vizsgálatok nélkül kezdik el kezelni a betegeket. Már ha egyáltalán van bármi vizsgálat, mert ugye megtapasztaltam, hogy egy puszta mese is elég ahhoz, hogy valakit bent tartsanak.

Persze, nekem szerencsém volt, mert volt, aki közben járt az érdekemben, és kihozott onnan. De ha nem lett volna? Most könnyen lehet, hogy nem egy megbecsült informatikusként dolgoznék, hanem épp a nyálamat csorgatnám valamelyik jól őrzött kórteremben.

A mondandód második fele pedig csak arról tanúskodik, hogy a szövegértés sem au erősséged. Épp arról van szó, hogy tőlem egyetlen ütést sem mértem senkire, hanem engem akartak megverni, amiért erőteljesebb hangon (de nem fenyegetően és nem agresszíven) szólni merészeltem, hogy maradjanak csendben, ne ordibáljanak, mert van, aki épp egy határidős munkán dolgozik. Ha neked ezt jelenti az agresszió, akkor jócskán fogalmi tévedésben élsz.

"Ha valaki verekszik, azt igenis "likvidálják"" szintén szövegértés, de akkor elmondom ismét: pont hogy nem azt likvidálták, aki verekedni akart. Sőt, az az illető mindenféle következmény nélkül megúszta. Pedig nem ez volt az első, és bizony nem is a legdurvább tettleges, agresszív megnyilvánulása.

"Igenis vannak törvények, amelyeket mindenkinek be kell tartani, ha beteg, ha nem, ilyen például az, hogy a fizikai bántalmazás nem megengedett. Semmilyen formában!" Ha nem tűnik fel, én is ezt mondom. De nem azt likvidálták jelen esetben, aki tettleg bántalmazni akart, hanem a sértettet.

És mondom, az az elképesztő, hogy egy kiszínezett mese alapján bent tarthatják az embert. Csak játssz el a gondolattal: valaki, aki nem bír téged, egy társával együtt lefog, betuszkol az autójába, és elhajt veled a pszichiátriára. Ott beadják azt a sztorit, hogy te beszámíthatatlanul viselkedtél, nem vagy tudatában cselekedeteidnek. Ha elmondod, mi történt valójában? Elkönyvelik úgy, hogy már a valóságtól is elszakadtál, hiába te mondod az igazat.