Hogyan "bánjak" a diszlexiás barátommal?

kb 7.-es (kb 13 éves) korában fedezték fel, hogy diszlexiás. nehezen tud hangosan olvasni és a helyesírással is gondjai vannak. mivel a tanárok többsége még a hivatalos papírja ellenére sincsenek tekintettel rá (volt aki kiemelte hogy csak azért is leosztályozza a helyesírását, holott arra nem kaphatna jegyet) kezdek attól tartani, hogy önértékelési gondjai is vannak. nem tanul jól, (majdnem mindenből kettes lett félévkor, 10. osztály) és én mindig elmondom neki hogy igenis egy okos, értelmes fiú, segítek is neki ha kell, csak szedje össze magát. (nem azért rosszak a jegyei mert nem tudja megtanulni, hanem nem veszi rá magát, és félek azért, mert úgy gondolja nem is menne neki. pedig tudná, én tudom)

a fő kérdésem az lenne, hogy a diszlexiásokkal kell egy valahogy másképp bánni, a mindennapokban is? esetleg hogy több megértést, türelmet igényelnek ilyesmire gondolok. nem akarom rontani a helyzetét, és tudni szeretném mire figyeljek mellette.