Gondjaim vannak az anyósommal az érzéseimet tekintve. Biztosan bennem is van hiba. Mi lehet az?
28 éves nő vagyok, a párom 34 éves. 1 éve vagyunk együtt, 5 hónap után költöztünk össze és minden szuper a kapcsolatunkban. Egy dolgot kivéve, az anyját. Még soha, egyik párom édesanyja iránt sem éreztem hasonlót, ezért nem igazán tudom hova tenni a dolgot.
A probléma egy része valószínűleg abból fakad, hogy teljesen más személyiségek vagyunk az anyjával. Én nyugodt, megfontolt, kiegyensúlyozott vagyok, ő pedig kapkodós, túlbuzgó, mártírkodós, hangoskodó. A páromat és a nővérét egyedül nevelte fel, de a párom a kedvenc. Gügyögve becézgeti. Gyakran csinál olyanokat hogyha pl. hárman ülünk a kanapén, hogy hozzábújik, puszilgatja. Magától elkezdi simogatni, masszírozni a párom lábát. Ha átjön hozzánk, akkor állandóan fontoskodik: el akar mosogatni, le akarja vinni a szemetet, éppen amilyen feladat adódik. Ezáltal úgy érzem, hogy engem semmibe vesz, mintha én nem bírnám megcsinálni ezeket a feladatokat, majd ő segít a fiának a háztartásban.
Ha én nem voltam otthon hétvégén, akkor ott volt nálunk egész hétvégén, még ott is aludt a mi ágyunkban (munka miatt kellett elutaznom, és anyós 5 percre lakik tőlünk, tehát nem az ország másik végén). Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik, de úgy érzem, mintha szerelmes lenne a páromba.
A kérdést nem azért írtam ki, mert meg akarom változtatni anyóst, tudom, hogy ő ilyen és kész és tiszteletben tartom, hogy ő a párom édesanyja. Azt próbálom megtalálni magamban, hogy mi miatt érzek így. Előtte két komoly kapcsolatom volt és mindkét barátom szintén egyedüli fiúgyerek volt a családban, de kifejezetten kedveltem az anyukáikat és a szikráját sem éreztem annak, amit most. Nagyon irritál az anyósom személyisége. Biztosan bennem is van valami hiba, ha ilyen érzéseket hozott ki belőlem.
Tudna segíteni valaki, hogy merre keresgéljek, aki jártasabb a pszichológiában?
Köszönöm.
válasza:Nem benned van a hiba. Engem is kiborítana ez a viselkedés.
Szerintem mondd meg a párodnak, hogy mi zavar, és ő ezt beszélje meg az anyjával. reméljük, nem lesz sértődés...
Az ottalvós dolgot megbeszéltem vele, mert teljesen kiverte a biztosítékot, meg is beszéltem a párommal, igazat adott nekem és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen. De azt hogyan, milyen jogon mondhatnám, hogy ne becézgesse így a páromat vagy hogy ne bújjon úgy hozzá, mintha szerelmes lenne belé? Van nekem jogom megítélni, hogy egy anya hogyan mutassa ki a szeretét a fia felé, még akkor is ha ezt én személy szerint nem tartom normálisnak, mert a mi családunkban más a szokás?
Még azt kifelejtettem, hogy az anyósom sokszor viselkedik gyerekként és ilyenkor a párom van a szülő szerepben. Pl. a Tescoban ráállt a bevásárlókocsira, ralizott vele és mondta a páromnak, hogy tolja meg. Vagy például múltkor figyelmeztetni kellett, hogy WC után mosson kezet, de még így sem volt rá hajlandó.
válasza:Biztos, hogy a párod édesanyja egészséges? Nincs neki valami mentális problémája? Lehet, hogy a párod is azért enged meg neki ilyen dolgokat, mert beteg.
Beszéld meg a pároddal azt is, hogy furcsának találod, hogy az anyja hozzábújik meg puszilgatja. Lehet, hogy erre megmondja, hogy náluk ez a természetes. De legalábbis megmagyarázhatja, miért van ez így.
Elvileg nem beteg, de az én normáim szerint az, amit a neveltetésemre és az eddigi tapasztalatimra hagyatkozva alakítottam ki.
A becézés: ez valószínűleg egy hülye szokás náluk. Nem 'normál' beceneveket használ, mint pl. egy Katalint valaki Katikának szólít, hanem a páromat is meg a nővérét is mindenféle kitalált neveken szólítja, de a páromnak szokta mondani, hogy édes drága fülesmackóm meg hasonlók. Ezt megváltoztatni úgysem tudnám, el kell fogadnom, hogy náluk ez a szokás és kész.
A nálunk való tevékenykedését már tisztáztam a párommal, elmondtam neki, hogy én nem szeretem, ha a mi koszos edényeinket más mosogatja el, egyetértettünk, megbeszéltük, hogy mindenki a saját lakásában takarít és mosogat el a vendégek után.
Valószínűleg azért ilyen, mert a páromékat egyedül nevelte fel. A párom 4 éves volt, amikor elváltak (az édesapja azóta már nem is él) és tudomásom szerint senkije nem volt sosem az anyjának. Gondolom ebből fakad a viselkedése. Egyszer olyat mondott a páromnak, hogy ő nehezen dolgozza azt fel, hogy elveszítette a páromat.
A párom nagyon szereti az édesanyját és hálás neki és tiszteli, amiért egyedül nevelte fel őket. Az anyósom látszólag nagyon szeret engem, tudtommal sosem mondott rám rosszat, mindig nagyon lelkes, már a kezdetektől foga, már akkor is nagyon szeretett, amikor még alig ismertük egymást. Nekem ez furcsa, de lehet azért, mert én nem ilyen vagyok.
Nem tudom mit tehetnék, hogy dolgozzam ezt fel, mert sajnos bennem van folyamatosan ez a nagyon furcsa, kellemetlen érzés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!