Volt már valaki ilyen helyzetben?

Nincs értelme az életemnek. Anyukám beteg s bármikor meghalhat, a párom folyton leterhelt a stressztől és 8 évvel idősebb nálam. Nincsenek barátaim rajta kívül. Én küzdök mindennap, igyekszem harcolni azért,hogy jobb legyen,de értelmét vesztette minden. Félek a haláltól. Nem akarok nem kívánkozok meghalni. Gyűlölöm az életet mert semmi sem úgy alakult ahogy szerettem volna. Nem vesz el feleségül mert nincs rá pénz, ergo nem tartja fontosnak. Nem olyan fiatal már pedig én a kamaszkori képébe vagyok szerelmes. Nincs annyi energiája ideje rám mint amennyi kielégítő volna. Nem érzem magam jól a bőrömben nélküle. Olykor veszekedünk. Olykor menekülés tör rám, aztán visszajövök pár órával később. Külsőre se az igazi de legalább belül sok értéke van. Régebben züllödt életvitelt folytatott de megváltozott. Én 23, ő 31. Sokszor nem találom a célt,nincs cél előttem. Én igyekszem törekszem, de nem értem miért kell így tovább szenvednem. Az álom az lenne ha ő kamasz volna meg én is. S soha nem öregednénk. Csak együtt lennénk és boldogan.