Mit tegyek ilyen helyzetben?
Valamiféle lelki betegségem lehet.
Az egész annyiból áll, hogy közösségben, például iskolában nem tudok felszabadult lenni. Egy visszahúzódó csendes gyerek vagyok, akit kiröhögnek bármit csinál és nem ismer senki eléggé. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a társaim sokat piszkáltak, most már kevésbé. Nem merek kimenni a táblához, a felelés helyett inkább a halál, tudom hogy ki fognak röhögni, de ha nem tudnám akkor is így lenne. Tizenegyedikes vagyok, szakközépiskolás.
Lehet, hogy csak olyan közösségben vagyok aki nem fogad el és a szekálások hatására lettem ilyen?
Á de nem hiszem, hogy csak ez, mert bárhol ha rám szegeződik a figyelem feszengeni kezdek.
Érzem, hogy többre lennék képes tanulmány terén, de nincs motivációm, mert egyszerűen nem megy a tanulás, mert egyfolytában a sok rosszon rágódok, bukásra is állok, de szerintem képes lennék egy 4-es átlagot elérni, ha ránézek a tankönyvre rögtön rossz érzés tölt el, hogy minek nyissam ki úgy is hülye maradok.
Valamiféle depresszióm is lehet, mert levert vagyok nem tudok örülni semminek, internetfüggő vagyok, elhanyagolom magam, álomvilágban élek, hiszek a természetfelettiben.
Gondolkodtam azon, hogy iskolát váltok, hátha ott nem lenne ilyen bajom, de mégis ez a szorongás, erős szívdobogás, szorongás mindig előjönne ha közösség előtt kellene előadást tartanom, esetleg bemutatkozni vagy egy idő múlva elmúlna ha rájönnék, hogy elfogadnak és nem szekálnak?
Iskola helyett rengeteget csavargok, olyankor el vagyok magamban és gubbasztok, gondolkozok. Emiatt is nehéz a tanulás, mert nem tudom az anyagot ha nem járok be.
A másik alig van egy-két haverom az is sulin kívül és csak hétvégén találkozunk. Nem is lenne erőm a barátkozáshoz még a szobámat se tudom kitakarítani.
Anyukám mindent megcsinál helyettem, nekem csak az lenne a feladatom, hogy tanuljak és hát emiatt amit leírtam az sem megy.
Elég lenne a társaság váltása, vagy ide gyógyszerek kellenek?
Nem tudom, hogy ezzel hogyan álljak elő a szüleimnek...
Szeretnék leérettségizni, elérni valamit az életben, de jelenleg úgy érzem semmi sem jöhetne össze.
Nem akarok egy hajléktalan alkoholista lenni...
17/F
Először is nyugodj meg. A legfőbb a nyugalom. Attól, hogy kiröhögnek, lehet, hogy nem úgy gondolják.
Figyelj! Ne gondolj semmire, senkire. Ülj le, és tanulj. Ha meg tudnál nyugodni, akkor minden menne, de így nem fog. És tényleg egy "hajléktalan alkoholista" leszel, ha nem koncentrálsz magadra, és nem tudod kizárni a külvilágot. Igaz, van ilyen betegség, amikor valaki a fél az emberektől vagy a tömegtől.
Az osztálytársaidra ne figyelj. Azért röhöghetnek ki, mert nyomi vagy. (ne haragudj) Nem kell figyelembe venni, mit pofáznak össze-vissza, az is lehet, hogy csak azért röhögnek ki, mert látják, hogy egy beesett arcú, sápadt, semmirekellő, félénk nyuszi vagy. Ezek alapján ez az igazság. És akármennyire is megharagszol rám, nem tudlak máshogy jellemezni...
Ha azt akarod, hogy ne szekáljanak, akkor menj be abba rohadt terembe, kihúzott háttal, mosolyogva, tele pozitívummal, boldog gondolatokkal, hangosan és jókedvűen köszönve. Készülj fel rendesen, ne állj bukásra. Ha nem lennél ennyire internetfüggő, akkor lehet, hogy még ötöst is ki tudnál hozni.
Nem kell megfogadnod, amit írtam. én a helyedben ezt tenném. Puszi. :*
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!