Nem tudok elszakadni a pszichológusomtól (nő, kb.30 éves)! Mit tegyek? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Már 7 hónapja járok hozzá és már egy ideje érzem, hogy kedvelem és egyszerűen nem tudok elszakadni tőle. Pánikroham miatt kerestem fel, de persze mással is foglalkoztunk. Vannak barátaim és családom is, de én mégis nagyon zárkózott vagyok és számomra ez a heti egy alkalom a "dokinál" mindent megér. Annyira szeretek hozzájárni, hogy ma is pl. édesanyám közölte velem, hogy csütörtökön (akkor kell mennem) nem biztos, hogy tudok menni, mert helyettesítenem kell anyukámat a munkahelyén. Mondanom sem kell, hogy egyből ideges lettem, de olyan szinten, hogy majdnem elsírtam magam. Nem tudom mi van velem, de ha arra gondolok, hogy nem mehetek, vagy vége a terápiának, vagy többet nem találkozhatok a pszichológusommal, akkor úgy érzem, hogy összefogok omolni. Novembertől tervezem, hogy már csak havonta egyszer fogok menni hozzá, leginkább anyagi okok miatt, és már ez is nagyon nehezemre esik, de a gondolat, hogy többet nem mehetek... a sírás jön rám. A pszichológus nem tud ezen érzésemről, vagyis lehet, hogy sejt, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, de nem valószínű, mert eléggé leplezem és tudom hogyan kell az érzéseimet kordában tartani. Még annyit halkan megjegyeznék, hogy a terápia kezdetén felmerül nálam, hogy lehet, hogy leszbikus vagyok. Ezen már túl vagyunk és egyre valószínűbb, hogy csak vaklárma volt az egész. Mindezt csak azért írom le, mert nem akarom, hogy esetleg a doki azt gondolja (már ha közlöm vele, hogy mennyire kedvelem, függök tőle), hogy mit tom én szerelmi szálak fűznek hozzá, mert ez nincs így.

Kérdésem tehát, hogy mit tegyek? Volt már valaki hasonló helyzetben? Mármint egész életeben nem járhatok pszichológushoz, de azt sem akarom, hogy többet ne találkozzak vele. Várom a tanácsokat, válaszokat!!! :)

21/L