Ha valaki olyan helyzetben áll, hogy valami kárt tudnék benne okozni, elképzelem, hogy megteszem, valamiért megnyugszom tőle. Normális? (bővebben lent)

16 éves lány vagyok. (Lehet, hogy a serdülőkor miatt van?)

Példa: Legutóbb egy ismerősöm valaki vállára tette a kezét, én pedig elképzeltem, hogy mi történne, amennyiben lefognám a kézfejét, a másik kezemmel pedig alulról rávernék a könyökére és eltörném a karját. Ahogy ezt végiggondoltam, vettem észre, hogy tényleg emeltem is a kezemet, már majdnem meg is fogtam a kezét. Ettől persze megijedtem, mert én aztán nem akartam megvalósítani, csak elképzeltem. Ezután napokig nem mertem kimenni a szobámból. Ettől független minden nap eszembe jutott valami ilyesmi, már nem is kellett hozzá látnom mást. Emlékszem, hogy egyszer ideges voltam, ütni kezdtem az öcsém (nem erősen, csak...) és közben nevettem. Mármint, ezt mondták, én nem így éltem meg: teljesen nyugodt voltam közben is és utána is, mert úgy TUDTAM, hogy az egy másik ember, aki ezt csinálja. Csak pár óra elteltével jöttem rá, hogy az én voltam. Ezt megint nem nagyon tudtam hová tenni. Akkor ez ilyen korban normális? Szoktam látni az osztálytársaimat, ahogy beleboxolnak a másikba, ilyesmi.