Pánikbetegségből ki lehet lábalni valahogy önerővel?

Nem súlyos pánikrohamaim vannak, igazából szédülés, ájulásérzet, mellkasi szorítás a tünetek, meg annyi, hogy néha úgy érzem, mintha kívülről nézném magam. Egy hónapja az ügyeletre kerültem tachikardiával (120-as pulzus), azóta Metoprolol-t szedek, meg Frontin 0.25-öt. Elég ratyi volt a szilveszterem, hogy a szívgyógyszer miatt egy korty pezsgőt sem ihattam éjfélkor, meg még táncolni se nagyon tudtam, mert amint gyorsabban kezdene verni a szívem, a gyógyszer megfogja, és elszédülök. Nem akarom magam teletömni nyugtatókkal, mert az csak tüneti kezelés; én ki akarok belőle lábalni, mert már rohadtul unom ezt az egészet. Az okokat is tudom: 3 évet szoptam a diplomámért, amire felvettem 900.000 Ft diákhitelt; igazából tök fölöslegesen, mert 1 éve közmunkán dolgozok, ahonnan nem tudok kitörni; a családom nem tud segíteni, mert anyám teleszedte magát hitelekkel, így nemsoká viszik a házat is a fejünk fölük; apám alkoholista; egy társ is kéne már, egy pár, de csúnyák a fogaim, amiket pénz nélkül nem tudok megcsináltatni... Sorolhatnám még. Nincs elnyomva, kiadom magamból, így nem értem, mire fel pánikrohamozok - talán azért, mert ha a jövőbe tekintek, nem egy boldog családot látok, akik ÉLNEK, hanem egy rakás güriző szerencsétlent, akik azért küzdenek, hogy legalább holnapig TÚLÉLJÉK. Retek Magyarország, gyönyörűen tönkretették a milliárdosok, kívánom, hogy estére mind pusztuljon el, de előtte kínok közt szenvedjen a lehető legnagyobb fájdalmakat érezve!!!

Szóval, mit lehet tenni, hogy tudnám magam ebből kihúzni? Ha így megy tovább, teljesen munkaképtelen leszek, és még ennyi esélyem se lesz, mint most... Ha meg nyugtatókkal tömöm magam, pár hónap múlva a saját anyámnak is nekimegyek a függőség miatt... Valaki segítsen! :(