Mért van hogy rémálmaim vannak? (bővebben lent)

Próbálj meg inkább az őzikékre koncentrálni, akiket a gondviselés szerűség küldött akkor elétek. :)

Próbáld meg valahogy megtudni, hogy mi lett a srácokkal, lehet, hogy azóta már mindenki felépült.

Középiskolás koromban jártam elsősegélynyújtó versenyekre, nagyon jó kis csapattal, egészen jó eredményeket is értünk el. Szinte mindenhol megemlítették, hogy nagyon gyakori, hogy az, aki mondjuk először ér ki a helyszínre sokkot kap és képtelen segíteni, pedig lehet, hogy valakit csak meg kellene fordítani, vagy ilyesmi. Tény az, hogy ha az ember nem biztos magában, lehet, hogy többet árt, mint használ (pl. gerinctörött mozgatása). Gondold át, hogy valószínűleg, mivel mindketten be voltatok parázva, a lehető legjobb az volt, hogy hívtátok a mentőket (amúgy ez a legfontosabb), bár az is lehet, hogy valakin ti is tudtatok volna segíteni. Én a versenyeken is (ahol rengeteg művér folyt el) láttam olyat, hogy a gyakorlott ifjú első útja a közeli bokorba vezetett, ahol rövid úton megszabadult az ebédjétől. Lehet szokni, de egy IGAZI helyszín, IGAZI szenvedő emberekkel mégis más. Szóval ezzel a hosszú maszlaggal csak azt akartam mondani, hogy ne hibáztasd magad, így utólag már mindegy is. Ne adj isten, hogy egyszer újra megtörténjen, de, ha mégis, lehet, hogy bátrabban belevágsz majd a segítségnyújtásba. Nem tudom, (van-e jogsid?), végeztél-e ilyen tanfolyamot, de lehet, hogy a lelkiismeretedet ezzel is nyugtatni tudnád, ha a témában utána néznél pár dolognak, némi jártasságra tennél szert. Egyelőre ennyi jutott eszembe. Őszintén mondom, szép álmokat kívánok, inkább őzikékkel, mint a másik témában...