Aki Asperger-szindrómás, az képes ezt saját magán felismerni?

Attól függ, hogy érted. A diagnózis előtt vagy után? Én mindig is éreztem kisiskolás koromban, hogy más vagyok, mint a többiek, de nem foglalkoztam vele.

Aztán mikor diagnosztizálták az aspergert, és elmondták a tüneteit, akkor beláttam, hogy azok zöme jellemző rám.

nálam nem diagnosztizáltak semmit, viszont elég sok tünet ott van. csomót tanultam a témáról, dolgoztam autistákkal is.

én nem igazán terjesztem, ennek amúgy is rengeteg változata van, nagyon széles a skála, én oké vagyok, csak vannak bogaraim, kajaügyben pl, meg kapcsolatokban.

#1 vagyok.

Én azért nem tudtam eldönteni, mert annak idején még nem volt ilyen ismert ez a szindróma.

De úgy gondolom, hogy egy aspergeres, ha elé rakjuk a tüneteket, akkor képes felismerni magán. (Egy autista már nem.)

De tény, amit az előző is írt, hogy széles a skála, és nem minden tünet jelentkezik.

# 4: Az aspergeres is autista! A DSM-V-ben már nem is különítik el egyáltalán az aspergert, csak autizmus spektrum zavar van.

Gyermekem diagnózis is: autizmus spektrum zavar, azon belül Aspegerger-szindróma.

Csak hogy helyretegyük a fogalmakat...

Egyébként: több felnőtt aspit ismerek, aki önmagán vette észre a tüneteket, amit később szakorvos is megerősített. Szóval a válasz: igen.

6os, de a skála annyira tág, hogy lehet, hogy csak azt veszed észre, valakin, hogy olyan fura.

rám is mindig azt mondják, s tanultam sokat a témáról, dolgoztam is autistákkal, ott a legtöbb a skála alján volt, s ők nem lettek volna képesek egyedül élni. felnőttek voltak, de dolgoztam gyerekekkel is.

én pl. egyetemet végeztem, tanárszakot, dolgozom, egyedül lakom, saját lakásban,stb, szóval minden átlagos, ok.

viszont amit tudok róla, kb. minden ott van/volt gyerekkoromban.

én is csak sejtem magamról, s nem fogom diagnosztizáltatni, mert minek.

rólam csak mindenki azt mondja, hogy olyan fura vagyok, amikor kicsit jobban megismernek, hogy kajafóbiám van, pl. (csomó mindent nem eszek meg, röhejes, de nem "merem" megenni, ráfogom, hogy nem szeretem, pedig sose kóstoltam. kiskoromban még megettem mindent, olyan két éves koromig, aztán elutasítottam egy csomó fajta kaját. most már igyekszem próbálkozni, tudatosan ismerkedek új kajákkal, de röhej, én konkrétan félek tőlük...pl. paprikától, szóval totál irreális.), utálom az új szituációkat, az oviban elküldtek vizsgálatra, mert nem játszottam a többiekkel, (most is tök jól elvagyok egyedül), meg nem néztem mások szemébe, nem igazán kommunikáltam felnőttekkel (gyerekekkel se), de az iskolában meg simán mindent a kisujjamból kiráztam, meg minden hülyeséget megjegyzek, már a barátnőm is emlegette párszor, hogy ez is tudom, meg azt is tudom (a társas kapcsolatokhoz én is totál hülye vagyok, viszont az elméletét tudom, autistákkal dolgoztam is, tanultam is róluk sokat a tanulmányaim során.