Még év elején kezdtem el pszichológushoz járni. Eleinte sokat mosolygott, mostanában megváltozott, sokkal óvatosabb, úgy beszél, mintha attól félne, hogy nem értem meg, amit mond. Félnem kéne?

Lány vagyok, 16 leszek. Év elején rávettem magam, hogy elmenjek az iskolai pszichológusunkhoz. Kezdetben azért, mert úgy érzem, az embereknek van egy világa, én meg egy másikban élek. Eredetileg 3-4 ülésről volt szó, amennyiben nincs szükség többre, mostanában vagyunk túl nagyjából kétszer, háromszor annyin. Fát rajzoltunk és beszélgettünk az álmaimról, úgy tűnt, egyik sem tetszett neki túlzottan. Furának találja és rengetegszer rákérdez arra, hogy miért alszok az apámmal. Az ok az, hogy vannak dolgok, amik megijesztenek éjszaka is és nappal is. Volt egy kiborulásom, aminek során elég sok dolgot elmondtam neki, de még mindig csak egy részét a dolgaimnak. A többit már nem is merem igazán.

Tulajdonképp annyi a kérdésem, hogy ennyitől még nem hiszi, hogy valami beteg vagyok, ugye?