Mi lehet a baj? Mi a megoldás? Nem szeretnék mondjuk pszichológushoz járni.

19 éves vagyok, mióta élek mindig is szégyenlős, visszafogott voltam. Nem igazán társasági ember.. Minden féle helyzettől mindig is paráztam, de 1-2 éve ez a helyzet csak romlott, szóval nincsenek barátaim, ha el is megyek egy társaságba nem tudok beszélgetni emberekkel, és nagyon kevés olyan ember van akivel úgymond szót értek. Állandóan itthon ülök, és nem merek még az utcára se kimenni szinte. Ha el kell menjek valahova, legyen ez egy jelentéktelen dolog akár csak kirándulni amiben semmi rossz nincs, akkor én nem alszok, nem eszek, már napokkal előtte, ha eljön az a nap akkor az pedig katasztrófa, hányás, öklendezés, félelem, gyomorideg, minden játszik.:S Tudom hogy ez így nincs jól, és félek mindentől, bárhova kell menjek, félek hogy így nem fogok tudni normálisan élni mint más, eléggé gyötör ez a helyzet. Csak a családom és a barátom az akivel kijövök jól, még ez is csoda. A barátom miatt is kellemetlenül érzem magam mert ha szeretne elvinni valahova, egyszerűen nem merek elmenni. Mindig is ilyen voltam, anyukám is ilyen helyzetben van. Mi a teendő ilyenkor? Lehet hogy csak "hozzá kéne szokni" bizonyos helyzetekhez, de nem hiszem, akárhányszor esek túl dolgokon, akárhányszor megyek el valahova, ugyanúgy félek. Sokan ezt nem is képesek megérteni és fura nekik, kb hülyének néznek. Sokszor kénytelen vagyok egy nyugtatót bevenni de az nem megoldás, és nem is segít igazán.