Még év elején kezdtem el pszichológushoz járni. Eleinte sokat mosolygott, mostanában megváltozott, sokkal óvatosabb, úgy beszél, mintha attól félne, hogy nem értem meg, amit mond. Félnem kéne?
Lány vagyok, 16 leszek. Év elején rávettem magam, hogy elmenjek az iskolai pszichológusunkhoz. Kezdetben azért, mert úgy érzem, az embereknek van egy világa, én meg egy másikban élek. Eredetileg 3-4 ülésről volt szó, amennyiben nincs szükség többre, mostanában vagyunk túl nagyjából kétszer, háromszor annyin. Fát rajzoltunk és beszélgettünk az álmaimról, úgy tűnt, egyik sem tetszett neki túlzottan. Furának találja és rengetegszer rákérdez arra, hogy miért alszok az apámmal. Az ok az, hogy vannak dolgok, amik megijesztenek éjszaka is és nappal is. Volt egy kiborulásom, aminek során elég sok dolgot elmondtam neki, de még mindig csak egy részét a dolgaimnak. A többit már nem is merem igazán.
Tulajdonképp annyi a kérdésem, hogy ennyitől még nem hiszi, hogy valami beteg vagyok, ugye?
válasza: válasza:
válasza:Nem fogja azt hinni, sőt nem is fog lenézni. Az a fontos, hogy mindent mondj el neki, amit gondolsz és ha akarod, rá is kérdezhetsz arra, ami érdekel.
Egyébként az én pszichológusom is az elején folyton mosolygott, aztán már kevesebbet, de szerintem azért, mert az elején szimpatikusnak akar tűnni és azt akarja, hogy megbízz benne, meg akkor még csak ismerkedés van, mostanra meg már azt gondolja, bízol benne így nem tartja fontosnak a mosolygást. Szerintem jobb ez így, fura is lenne ha én a gondjaimról beszélek neki, ő meg mosolyog rajtuk :D
válasza:"egyik sem tetszett neki túlzottan"
ő nem tanár, hogy értékelje amit mondasz - nem kell neki "tetszeni" ezekből ő olvas. Nem kell ijedezni, mert sokkal ijesztőbben megy tönkre az életed, ha nem alszol egyedül. Nem fogsz tudni egy normális párkapcsolatot sem kialakítani. Nem vagy beteg valószínű, de beteges, torz, sőt perverz szülővel aludni. Mars a helyedre.
4. válaszoló: Végül is logikus. :) Egyébként kérdezte is, hogy bízok-e benne egyszer-kétszer, de emiatt most már van bennem egy kis félelem, amikor megyek. Persze ettől eltekintve szeretek járni hozzá.
5. válaszoló: Én nem emlékszem semmire. Értem én, ő az apámmal kapcsolatosra gyanakszik, engem viszont korábban csak a velem egykorúak vertek, piszkáltak. Tehát nem hiszem, hogy ennek lenne bármi köze hozzá.
6. válaszoló: Az utóbbi időben a tanácsára már nem teszem, így viszont éjszakánként kevesebbet tudok aludni, ami miatt nappal sem vagyok a legjobb formámban.
válasza:De nem értem . . . a te korodban már nem alszanak a lányok apjukkal.
Anyud mit szól ehhez?
válasza:8. válaszoló: Én nem gondoltam, hogy ez ekkora probléma.
Nem szólt semmit, amikor még együtt éltek, most pedig már nem is egy házban élünk, tehát nem lenne választási lehetőségem.
9. válaszoló: Mielőtt elkezdtem volna mellette aludni, sem volt jobb a helyzet, ugyanúgy vannak dolgok a szobámban. Csak enyhült, amikor mellette aludtam. Most pedig, hogy egyedül vagyok, néha olyan szinten bepánikolok, hogy csak rohangálok körbe-körbe a lakásban addig, amíg olyan fáradt nem leszek, hogy mozdulni sem bírok. Tehát így alszom el általában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!