Aki bulímiás, előbb - utóbb öngyilkos lesz, vagy van belőle kiút?
Mert én már nagyon közel állok hozzá, hogy valahogy végre véget vessek ennek az egésznek...
3 éve vagyok bulímiás, alul-felül purgálós típus, ami azt jelenti, hogy naponta kb. 2-szer hányok, és reggel-este hashajtózom irtózatos mennyiségben, inkább le sem írom, mennyit veszek be...
Az egész napom ebből áll, beveszem a hashajtókat, várom a hatást, rosszul vagyok, szúr a szívem, fáj a mellkasom, rettegek, hogy lecsökken a káliumszintem, ettől bepánikolok, eszem egy kis narancsot, banánt, paradicsomot, amiben több a kálium, iszom káliumtartalmú ásványvizet...jobban leszek. Elkezdek falni, vagyis próbálok normálisan reggelizni, ebédelni, stb., de mindig eljön az a pont, amikor elszakad a cérna...csak egy müzliszelet, csak egy túrórudi, csak egy ez kis ez, csak egy kis az...aztán nem bírom megállni, ezen agonizálok egész nap, nem bírok a munkámra figyelni, és egy végeláthatatlan falásroham alakul ki belőle, mindent felfalok, ami a kezem ügyébe akad, és ha elfogy, elindulok vásárolni...vásárolok kaját, zabálok az utcán, amint kilépek a boltból, aztán otthon folytatom tovább. Amikor hazaér a családból valaki (és nem megyek el zabálni), akkor picit alábbhagy, mert muszáj...de felhalmozom a kaját, és csak arra várok (mint most is), hogy ránk esteledjen, bezárkózzak a szobába, és csak faljak, faljak, és faljak...van, hogy éjjel 1-2-ig...van, hogy pizsamában is lemegyek kajáért. Közben meg 1-2-szer meghánytatom magamat, és lefekvés előtt még megdöbbentően sok hashajtót letolok rá. Tudom, hogy nem ér semmit (a súlyom normális, senki nem gondolná rólam!), tudom, hogy tönkrevágom vele a szervezetemet, érzem, tapasztalom, tudom...3 éve csinálom. Így telik 3 éve minden egyes napom. Hashajtó, szív szúrás, rettegés, pánik, zabálás, zabálás, zabálás, hányás, zabálás, zabálás, hashajtó. Már azon agyalok, hogy holnap mikor, mit faljak, hova menjek kajáért.
Van ebből kiút???
Járok pszichiáterhez, voltam kórházban, szedek gyógyszereket...egyébként meg egy 26 éves felnőtt nő vagyok, nem tini gyerek.
Köszönöm! Látod, egy csomó olyan félelmem van, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de mindennapi rettegéssel tölt el...mármint az eü. része...és mégis csinálom.:(
Szeretnék segítséget kérni, testi és lelki szinten is...És gyűjtöm az ötleteket, hogy mi válhatna be, amit a mindennapjaim során is alkalmazni tudok, akár egyedül is, anélkül, hogy a családom előtt fel kellene fednem a titkom. Például olvastam egy kérdésnél, hogy valakinek az segített, hogy kiporciózta az ételadagjait és csak akkor evett, mikor csörgött az időzítő a telefonján, nem volt köztes evés, zabálás...Hát, szerintem ez még nekem nem menne, ezerszer porcíóztam ki, terveztem meg az adagomat, persze, befaltam, meg még utána 3 kakaós csigát, sajtos rudat, pizzát...Viszont ez az óra nem volt hülyeség, sokat gondolkodtam rajta, hogy mi segítene, s csak egy valami jutott eszembe: ha falásroham közben elkap valaki és jól felpofoz, hogy "álljál már le, b...meg.". De mivel ez nem valószínű, hogy meg fog történni, annak ellenére tovább gondoltam, a lényeg az lenne, hogy MEGSZAKÍTANI valahogy a rohamot, kiszakadni belőle. Csak sajnos olyankor nem nagyon vagyok észnél...be vagyok szűkülve, és kis híján ölni tudnék, ha valami vagy valaki az utamba kerül és megakadályoz. Miközben szeretném is...fura. Na, mindegy, ez alapján, illetve a telefonos időzítés alapján arra gondoltam, hogy józanabb pillanataimban beállítom az időzítőt a telefonomon, hogy csörögjön mondjuk 13:30-kor, 15:10-kor, 21:20-kor...stb. Mivel PTSD-m is van diagnosztizálva, nagyon érzékeny vagyok a zajokra, és még ha családtagom, vagy valaki hív, akkor is kiugrik a szívem a helyéről, mikor megcsörren a telefonom...a hanghatástól...tudom, nehéz ezt így elképzelni...De ahogy elképzelem, vagy legalább is remélem, ha zabaroham közben elkezd hirtelen valami otromba módon üvölteni a telefonom, remélem észbekapok és a torkomra forr a falat...
Szóval mintha egy külső kontrollá vagy fegyelmezőeszközzé válna a telefon.
Nem tudom, hogy jó-e az ötlet, hogy sikerül-e...de hamarosan úgyis sajnos kiderül.
válasza:Ez lehet, hogy működik, mert més pszichés betegségnél is alkalmazzák. Az a neve, hogy "gondolatstopp". Amikor elkezded csinálni,magadra kiabálsz,hogy "stop".
Szerintem azt is meg lehetne próbálni (ezt is alkalmazzák más betegségnél), hogy "túlceremonizálod" a dolgot. Ha pl. evés rohamod van,előtte futni kell 2kört a ház körül vagy csinálni kell 20 felülést. Közben lehet, hogy csökken a vágyad!
válasza:Úristen, 13-as, mintha rólam szólna ez az idézet, nagyon durva, tényleg pontosan épp így érzem!! :O
12: Köszönöm, gyűjtöm az ilyen ötleteket, nem tudtam, hogy "hivatalosan" is vannak ilyenek.:) A tegnapelőtti napot sajnos elrontottam, mert tudtam, hogy 22:35-kor megszólal majd a telefonom...olyan fura, amit magamért próbálok tenni, azt a "másik énemmel" egyből le is rombolom. Így az történt, hogy sietve bezabáltam-kiadtam 22:35-ig. Csak ennyit értem el vele.:(
De tegnap már alakult...ugyan elkezdődött estefelé egy, de 3 db almás piténél és 4 db müzliszeletnél megálltam. Ez is sok, de a 4000 kalóriákhoz képest semmi.
válasza:A kis siker is nagy dolog. Ha vesztesz egy csatát,a háborút megnyerheted. Ne keseredj el, ha néha nem sikerül. Egyébként én a helyedben elmondanám a szüleimnek. Az Anyuka azért él,hogy segítsen a gyermekének, még akkor is, ha leszid. Erre az ember csak később jön rá. Azért vagyunk társas lények, hogy ne egyedül kelljen megbírkózni mindennel.
ui.: én úgy hiszem, minden nehézség Isten hívogatása. Hogy Rá figyeljünk. Csak egyszer föl kéne venni a csörgő telefont és beleszólni: "Mit akarsz?" Ő válaszolni fog. Ne add fel, kitartást!
Zoli
Köszönöm...Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, és szakembert is felkerestem. Ő benti, pszichoterápiás kezelést javasolt első körben. Na, most jön a neheze: bevallani mindent a családnak.
Hiszen nem mehetek kórházba csak úgy, szó nélkül. Ha eddig nem voltam kétségbeesve, most duplán...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!