Aki bulímiás, előbb - utóbb öngyilkos lesz, vagy van belőle kiút?
Mert én már nagyon közel állok hozzá, hogy valahogy végre véget vessek ennek az egésznek...
3 éve vagyok bulímiás, alul-felül purgálós típus, ami azt jelenti, hogy naponta kb. 2-szer hányok, és reggel-este hashajtózom irtózatos mennyiségben, inkább le sem írom, mennyit veszek be...
Az egész napom ebből áll, beveszem a hashajtókat, várom a hatást, rosszul vagyok, szúr a szívem, fáj a mellkasom, rettegek, hogy lecsökken a káliumszintem, ettől bepánikolok, eszem egy kis narancsot, banánt, paradicsomot, amiben több a kálium, iszom káliumtartalmú ásványvizet...jobban leszek. Elkezdek falni, vagyis próbálok normálisan reggelizni, ebédelni, stb., de mindig eljön az a pont, amikor elszakad a cérna...csak egy müzliszelet, csak egy túrórudi, csak egy ez kis ez, csak egy kis az...aztán nem bírom megállni, ezen agonizálok egész nap, nem bírok a munkámra figyelni, és egy végeláthatatlan falásroham alakul ki belőle, mindent felfalok, ami a kezem ügyébe akad, és ha elfogy, elindulok vásárolni...vásárolok kaját, zabálok az utcán, amint kilépek a boltból, aztán otthon folytatom tovább. Amikor hazaér a családból valaki (és nem megyek el zabálni), akkor picit alábbhagy, mert muszáj...de felhalmozom a kaját, és csak arra várok (mint most is), hogy ránk esteledjen, bezárkózzak a szobába, és csak faljak, faljak, és faljak...van, hogy éjjel 1-2-ig...van, hogy pizsamában is lemegyek kajáért. Közben meg 1-2-szer meghánytatom magamat, és lefekvés előtt még megdöbbentően sok hashajtót letolok rá. Tudom, hogy nem ér semmit (a súlyom normális, senki nem gondolná rólam!), tudom, hogy tönkrevágom vele a szervezetemet, érzem, tapasztalom, tudom...3 éve csinálom. Így telik 3 éve minden egyes napom. Hashajtó, szív szúrás, rettegés, pánik, zabálás, zabálás, zabálás, hányás, zabálás, zabálás, hashajtó. Már azon agyalok, hogy holnap mikor, mit faljak, hova menjek kajáért.
Van ebből kiút???
Járok pszichiáterhez, voltam kórházban, szedek gyógyszereket...egyébként meg egy 26 éves felnőtt nő vagyok, nem tini gyerek.
válasza:
válasza:Hát, ez olyan, mint az alkoholizmus. Nálam hat éve tart, de már sokat javult a helyzet. Rá kell jönnöd, hogy miért csinálod. Én pl. tisztában vagyok vele, hogy anyám elleni tiltakozásom jeléül kezdtem nem enni, később hányni. Rossz a kapcsolatom vele, így aztán nem akartam az ő főztjét enni. Aztán persze megtapasztaltam, hogy milyen jó olyan tökéletesen üresnek, tisztának lenni, mivel az étellel együtt a feszültséget is kiadtam magamból.
Aztán majdnemhogy magamra maradtam, kicsit lenyugodtam. Megtanultam főzni, ami azt jelenti, hogy már sosem leszek rászorulva az anyám segítségére. Ez a függetlenség, szabadság az, ami kellett nekem.
Két öngyilkossági kísérletem volt. Nem magammal van problémám, hanem a környezetemmel, azzal, ahogy fel kellett nőnöm.
Rá kellett jönnöm, hogy nem feltétlenül való család nekem, másban kell kiteljesednem. Megtaláltam, mire vagyok hivatott, így most azon vagyok, hogy a legjobbat hozzam ki magamból ezen a téren, mert tudom, hogy még sokra vihetem. És minden nyavalyám ellenére is büszke leszek magamra - amíg még lehet...
Te se érezd magam rosszul. Az ember tulajdonképp fogantatásától fogva haldoklik. Élhetsz többet bulimiásan negyven, mint más szigorú diétákra fogva hetven év alatt. Használd ki az időd, legyél tevékeny, ahogy az számodra jólesik.
Én is jártam amúgy pszichiáterhez, a pszichoterápiám a mai napig tart, de tudom, külsős ember nem igazán képes megoldani a problémáimat, sőt, akadnak olyan bajok, amelyekre nincsen megoldás. Ezekkel csak úgy bánhatsz el, ha megbocsátasz magadnak, és azoknak a személyeknek, akik fájdalmat okoztak neked. Ha van ilyen gondod, próbáld kicsit elkülöníteni magad a helyzettől, szakadj ki abból a szerepből, és vizsgáld meg objektívan, ami történt. Valószínűleg nem lesznek a kellemetlen helyzetek komolyabb hatással a jövődre: bármit teszel, bármit tettek veled, te biztosan élve maradsz.
válasza:Tudom, hogy annyira közhely és hogy mindenki ezt mondja, de ez egy belső döntés kérdése. Csak te segíthetsz magadon, se egy pszichiáter, se egy barát, senki..
Nagyon kemény és hosszú folyamat volt, mire kijöttem belőle..sőt..még most is sok időmet leköti a kaján való agyalás, de meg tudom állni, hogy ne hányjak, még ha tele is eszem néha magam, és erre roppant büszke vagyok. Tudom, hogy nem vagyok teljesen jól...de megváltoztattam a nézőpontom..és nem úgy állok hozzá, hogy jaj megint teleettem magam, hanem de jó..2 hete nem történt meg, most kicsit elgyengültem, de megint két hétig, sőt lehet most már tovább fogom bírni.
Fontos, hogy figyeld magad, és fogadd el.
Írj naplót! Legyen benne minden, mikor ettél és mennyit, mikor hánytál, mit éreztél, mikor hashajtóztál, mi váltotta ki belőled, mitől nyugodnál meg.
1 hónap után visszaolvasod, rengeteg minden ki fog derülni belőle.
A gyógyszer nem ér semmit..még mélyebbre visz. Csak az önismeret..és a lélek gyógyítása vezethet eredményhez. Meg kell találni a probléma gyökerét. Benned van a megoldás, ott ahonnan a probléma indul. Ismétlem, türelem és kitartás. Nincs egy gyors kiút...és elfogadás..magaddal szemben.
Nagyon szurkolok neked!
Köszönöm a tanácsaitokat!
1. válaszoló: Már nem járok pszichoterapeutához, csak pszichiáterhez. Egy időben jártam, de elment gyermeket szülni és félbeszakadt a terápia.
2. válaszoló: Valóban olyan, mint az alkoholizmus...Nem tudom, hogy mi lehet a kiváltó oka, de amit írsz, hogy szó szerint kihányod magadból a feszültséget, az rám is tökéletesen igaz! Én is így érzem, mintha megtisztulna testem-lelkem minden rossztól, beleértve a feszültséget is - szó szerint kiadom magamból. Ebből a szempontból nálam a kalóriák meg a hízáskompenzálás csak másodlagos (persze az is van, hiszen napi kb. 10.000 kcal-től már 100 kg is lehetnék), az első a megtisztulás és önbüntetés (fizikailag pokoli rossz hányni, és f*sni, de valami aberrált módon élvezem).
Nem tudom, mivel, kivel van problémám...leginkább önmagammal...:(
3. válaszoló: Köszönöm a tippjeidet! Vezetek étkezési naplót a Kalóriabázis, de valahogy még magamat is becsapom...vgyis, nem ez a jó szó rá, de elkezdem szépen vezetni, reggeli, ebéd...aztán elszakadt a cérna, elindul a lavina, és onnantól kezdve már nem vezetem be az aznapi, maximum másnap, mikor feltámad a lelkiismeretem, megpróbálok visszaemlékezni, hogy miket faltam, és felviszem a rendszerbe. Aztán rájövök, hogy basszus, ez 6578 kcal volt, undorító vagyok, te jó ég mit tettem, elb*sztam mindent, most már tök mindegy, és megyek újra vásárolni...:( Ördögi körforgás, amiből nem tudok kimászni. Igazából, mint írtam, nem a súlykompenzálás a fő dolog nálam, hanem az "önkínzás" vagy mi...persze, nyílván nem akarok 120 kg lenni, de tisztában vagyok vele, hogy a napi bevitt 6-8-10.000 kcal fele legalább így is felszívódik, s valóban nem is fogyok, igaz, nem is hízok.
Igazából halálosan rettegek attól, hogy ebből már nincs kiút, hogy visszafordíthatatlan károkat okoztam a szervezetemnek, hogy soha nem leszek képes normális adagokat enni, hashajtó nélkül wc-re menni, lehajolni bekötni a cipőmet anélkül, hogy ne buggyanna fel a hányás...és ezt nem tudom elmondani senkinek, a pszichiáteremnek sem.
válasza:Van kiút! De biztosan nagyon nehéz.
El tudod mondani, mi volt az oka annak, hogy ez kialakult nálad?
Kéne keresned egy másik terapeutát, persze mellette ugyanúgy járnál pszichiáterhez is.
Nem tudom, önbántás, önkínzás, önbüntetés...ebből kialakul egy körforgás. Minél jobban bezabálok, annál jobban utálom magamat, minél jobban utálom magamat, annál inkább büntetem a zabálás-hányás-f*sással.
Másrészt pedig rettegek leállni vele. Szeretnék, de rettegek. Le lehet állni 3 éve tartó napi fél doboz hashajtóról?? Egy doboz 50 db...Ugye, hogy nem...Nincs visszaút...egyszerűen már nincs...
válasza:Dehogynem! Kérj orvosi segítséget! Addig, amíg valami nagy baj nem történik!
A hashajtó tudtommal nem okoz fizikai függőséget. Azért szeded, mert már hozzátartozik a napi rutinodhoz. Elvileg bármikor le tudsz vele állni, inkább lélekben lesz nehéz...
Kérd meg valamelyik családtagodat, hogy ő adagolja neked a kaját és a gyógyszert, és ne adjon többet akkor se, ha az asztalt vered! Nem tudom, mennyire válik be, de ez az ötletem van. Emellett jó lenne, ha jobban figyelnének rád, nem hiszem el, hogy nem tűnik fel nekik, mit csinálsz...
válasza:Szia!
Nekem is van pszichés betegségem, amiben sok bűntudat van, de ez csalóka! Az érzések becsapnak! Miért van bűntudatod, ha sokat eszel? Semmi okod nincs rá. Szeresd magad! Szeresd a vágyaidat, érzéseidet, magadat! Még akkor is, ha az érzések csalókák, mert ez mind Te vagy! Ne próbálj változni,hagyd,hogy Isten változtasson Téged! Az élet sokszor nehéz és nincs értelme, de végig kell csinálni,főleg azért,mert még sok szép vár Rád!! Higyj nekem. Az evés, hízás,fogyás üres dolgok. Ezek nem számítanak.
Szerintem pszichológushoz menjél, mert a lelki okát kéne megkeresni!
Budapesti vagy?
Miért félsz attól, hogy ,meggyógyulsz? Attól félsz, hogy ami most az életed szerves része, az már nem lesz az?
Nem a gyógyulástól félek, mindent megadnék érte, a kigyógyulhatnék belőle. Attól félek, hogy elkezdek gyógyulni, és kiderül, hogy már lehetetlen...kiderül valami probléma, baj, betegség, amit magamnak okoztam, és már helyrehozhatatlan...hogy értsétek mit mondok, láttam, és húztam le a wc-n a bélbolyhaimat (már elnézést). Eszem valamit, mindegy, mit pl. paradicsomot, almát, müzlit, bármit, ugyanolyan állapotban jön ki "alul", mint ahogy felül bement...elnézést a részletezésért, de ez már nem pszichiátriai probléma, hanem belgyógyászati, gasztroenterológiai, s ettől a részétől félek halálosan.
De egyedül meg nem tudom, hogy tudnék kijönni belőle? Mit tegyek, egyek, szedjek??
Nem tudom, hogy a családom mennyit tud ebből az egészből, titkolom előlük, s bár valamennyit biztosan tudnak, nem beszélünk róla...
Igen, budapesti vagyok.
válasza:A bélbolyhaidat nem látod, mert azok nagyon kicsik. Szabad szemmel nem láthatóak.
Az oka annak, hogy minden változatlanul jön ki, az lehet,hogy a sok hashajtás miatt a jótékony baktériumok is kimennek,így az emésztés hatékonysága leromlik. Ez szerintem önmagában nem súlyos betegségre utal. Probiotikumot (a legjobb a szinbiotikum) szedjél! Állatorvos vagyok.
Nézd meg ezeket:
Ők foglalkoznak ezzel.
Szerintem kérj segítséget!
Hidd el,még nem késő!
Még meggyógyulhatsz! Csak vegyél egy nagy levegőt, bármilyen nehéz és keress fel szakembert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!