Tehetek valamit azért, hogy ne így álljanak hozzám? Belefáradtam már ebbe.

Nagyon fiatal korom óta vannak problémáim azzal, hogy hogyan beszéljünk az emberekkel, hogyan reagáljunk arra, amit mondanak, mit ne tegyünk azért, hogy viszonylag jó kapcsolatban maradjunk velük. Mára már egész garmadám van olyan sémákból, amiket fel tudok használni egy beszélgetésben, de úgy tűnik, hogy ez a középiskolásokhoz már nem elég. 15 éves vagyok. Az általánosban voltak barátaim, akikkel elég sok dolgot meg tudtam beszélni, de mostanra ezek már csak ismerősök. Mindent megteszek mind az ő megtartásukra, mind az új barátok szerzésére, de egyik sem sikerül. Mosolygok, érdeklődök felőlük, nem ütöm bele az orromat a személyes dolgaikba, jó képet vágok mindenhez és a végtelenségig eltűröm, ha sértegetnek, nem szólok nekik semmiért. Ennek ellenére mindenki ellenségesen néz rám, bárhová megyek. Ha látom, hogy valaki egyedül van, igyekszem rámosolyogni, beszélgetésbe elegyedni vele, de csak fintorognak, vagy elnéznek. Nem beszélek olyan dolgokról, amik érdekelnek, igyekszem olyanoknak utánanézni, amik iránt ők érdeklődnek. Év elején még így ment minden nap, de már nem tudok vele mit kezdeni. Naponta jó, ha egy tanárral sikerül beszélnem és már ennyitől is kifáradok lelkileg. Az osztálytársaim szabályosan lepisszegnek, leintenek, mikor még alig szólaltam meg, azt sem tudják, mit akarok nekik mondani. Még a tanárok is ellenségesen néznek rám! Ilyenkor mi a fenét kéne csinálnom? Járok pszichológushoz már az év eleje óta, de csak rosszabbul érzem magamat. Főleg úgy, hogy még a családtagjaimmal sem beszélek. Egyszerűen nem érdeklem őket úgy, hogy ott van a testvérem is. Vagy nem tudom. Ő mindig kiáll és szerepel, én pedig erre képtelen vagyok, mert már csak annyitól is csengeni kezd a fülem, ha egy fél osztály előtt kell felolvasnom valamit még tíz másik emberrel magam mellett.

Egyetlen egy közelebbi barátnőm van, de mint pár napja egy kirohanásából kiderült, teljesen hülyének és ijesztőnek tart, csak azért van mellettem, mert kötelességének érzi. Így most enyhén magányosnak érzem magamat.

Gondolom ennek az egésznek önsajnáltatás-szaga volt, de ha esetleg van valami módszer arra, hogy ezeket megoldjam, akkor légyszíves írjátok meg őket! Elnézést, ha hosszú lett.