Attól tartok, hogy a férjem pszichopata. Hogyan tovább?

"Valami oka kell, hogy legyen, hogy ilyen férfiak mellett kötünk ki."

Felületesen vonzóak.

1. Egyrészt színészkednek és mindenkinek azt mondják, amit az illető hallani akar. Pl. a nő rokonaival/barátaival találkozva mindig elbűvölően kedves-udvarias-értelmes emberek, bár általában a mézesmázos, túl megnyerő stílusuk szerintem gyanús. Aztán amikor a vendégek hazamentek, kezdődik a verés. Következmény: az összes rokon és barát szerint "ne hagyd el ezt a férfit, aranyat ér az ilyen nagyszerű ember"

2. Jó és rossz pillanataik váltakoznak. Keménységük, agresszivitásuk, domináns viselkedésük "férfias", imponál a nőknek. Ha a nő megfenyegeti őket (elhagylak, ha nem veszel emberszámba), akkor 1-2 hétre ismét kedvesek, lovagiasak lesznek, aranyos-cuki-bűnbánó képpel állítanak be egy csokor virággal, térden állva esdekelnek az úrnő bocsánatáért. A nőt ezzel leveszik a lábáról. Az átmeneti 1-2 hetes periódus után visszatér a régi dühöngő elmebeteg énjük. Valójában belül üresek, érzelmeik nincsenek (a szorongást és a dühöt leszámítva), de a nő azt hiszi, hogy "megszelídítette" őket, meg "végülis belül jó ember, csak kicsit nehéz a természete" stb.

Primitívebb nőket végtelen sokszor át lehet ejteni ezzel a "két hétre megszelídülök és bűnbánó kiskutya képet vágok" művelettel.

"a simulékonyság szerintem addig tart, amíg tudja, hogy ural téged."

Mihelyt a nőnek kezd elege lenni, átvált simulékonyba, és a nő mindent megbocsát. A neurotikus nők bármit megbocsátanak, ha az ember megfelelően leszínészkedi nekik a megbánást. A simulékonyság másik célpontja a nő rokonsága és baráti köre. Mivel a rokonság és a baráti kör el van ájulva a pszichopata férfi nagyszerűségétől, ezért az a nő, aki el akarja hagyni a pszicho férfit, úgy érzi magát, mintha őrült lenne (mert ha egy irányba mész az autópályán és mindenki szembe jön veled, akkor te tévedsz, nem a többiek). Egyszerű trükk, ami majdnem minden megfelelően neurotikus nőn működik.

"Ő érzelmileg tart sakkban, nem anyagilag. Nem egyszerű a helyzet. Engem a szerelem,nem a sajnálat tart mellette."

Mindenkinek, illetve majdnem mindenkinek vannak kisebb neurózisai, kiegyensúlyozatlanságai. Előfordul, hogy az ilyen ember talál egy másikat, akivel pont jól összeillik annak a problémája, mint ahogyan egy kulcs beleillik egy bizonyos zárba. Pl. egy megalázkodásra hajlamos személy jól érzi magát egy narcisztikussal, akit dicsőíthet egész nap (míg egy átlagos ember nem sokáig bírná a narcisztikussal). Vagy: a legtöbb ember nem szívesen választanak fogyatékos (vak, béna stb.) párt, de vannak emberek, akik arra vágynak, hogy gondoskodhassanak valakiről, és nekik éppen egy ilyen kapcsolat a legmegfelelőbbb. Különfélék vagyunk, és vannak nagyon furcsa párok, amelyek akár jól is működhetnek, noha persze nem feltétlenül.

Itt a feleségnek mindenki javasolja, hogy váljon el, de mit tehet egy nagymama, aki tapasztalja a fent leírt tüneteket a kislánya házasságában, de ő ebben a formában nem is tud róla? Ki sem merem mondani a szót előtte.

Hova fordulhatok segítségért, tönkre megy a gyerekem? Mi, a férjemmel az amúgy is kevés vagyonunk felét és minden egzisztenciánkat már elvesztettük. Most három hónapos az unokám. Észerevétlenül sétáltunk a csapdákba. Nem is sejtettünk semmit. Hogy mondjam meg a gyerekemnek, hogy édes kislányom, te egy bűbájos pszihopatával élsz?! Már neurotikus, időnként hisztis rohamok fogják el a lányomat, elég egy csekély dolog is hozzá. minden szavamra vigyáznom kell. Sokszor még sem sikerül. Szeretném kimenekíteni ebből a helyzetből, addíg amíg még nagyobb baj nem lesz, de fogalmam sincs, hogy fogjak hozzá. Ebből a helyzetből menekülni kell, minél előbb annál jobb. Ön, kedves kérdező saját maga ismerte fel a helyzetet, saját maga dönthet.

Én még olvasom. És mikor hagyod el? Mennyi dolog köt össze?

Azt tudod ugye, hogy ultra óvatosnak kell lenned, nehogy megsejtsen bármit is előre. Mi a terved?

7: Ez fantasztikusan jó!

Mi a munkád / hivatásod?

De mindegy is!

Te figyelj, vállalnál konzultációt? :)

Sziasztok!Én is úgy találtam rátok, hogy beírtam a keresőbe a "pszichopátia" szót. És azt, hogy egyáltalán ilyen betegség létezik, úgy tudtam meg, hogy nincsenek véletlenek, azt gondolom, mindig olyan információk kerülnek elénk, amivel épp dolgunk van. Csak sajnos az én esetemben ez az információ 1 hónapot késett, most lesz 1 hónapja, hogy meghalt a barátom, akivel 36 évig ismertük egymást, de soha nem tudtam rászánni magam, hogy összekössem vele az életemet, együtt éljünk. Időnként elkanyarodott az életünk, időnként vissza, én ezt betudtam annak, hogy karmikus a kapcsolatunk, ezért akadunk mindig újra egymásra, mert dolgunk van, még pedig az, hogy együtt éljünk, amit ő nagyon szeretett volna. Valahol én is vágytam rá, mert ideig óráig tényleg szórakoztató volt a társasága, de mindig jött a hazugság, ami visszarántott a való világba. Legutoljára 2007-ben békültünk, ő addigra már külföldön élt, így még nehezebben szántam rá magam, hogy összeköltözzek vele, mivel ezáltal a teljes életemet fel kellett volna számolnom. De csak nem léptem meg. Ő közben súlyos beteg lett, lerokkantosították vele, de igazából azt nem tudtam, hogy ennyire beteg, és szerintem ő sem akart erről tudomást venni. Sajnos április 10-én meghalt, azóta is gyötör a lelki ismeretem, hogy ha kiköltözök hozzá, biztos előbb szembesülök a betegsége súlyosságával, és ha meg nem is gyógyult volna, de pár évvel tovább élhetett volna. És folyamatosan zakatoltak az agyamban a "miértek", hisz még utolsó hetében is több alkalommal becsapott, és sajnos ebben az 1 hónapban, mióta már nem él, még most is derülnek ki hazugságai. Ennek ellenére gyötörtem, és gyötröm még most is magam, hogy cserben hagytam, nem segítettem neki - holott ő maga sem segített magán, nem tartotta be, amiket az orvosok tanácsoltak neki, tehát magának is köszönheti a hirtelen halálát - igaz, ő mindig kimagyarázta ezt azzal, ha majd együtt élünk, akkor másképp lesz. A lényeg, hogy a "miértek" keresése kapcsán egy cikk akadt elém talán ez volt a címe: "a köztünk élő pszichopaták", és gondolkodás nélkül elolvastam - és ahogy haldtam a sorokon, jöttek a felismerések "úristen, ez is stimmel, ez is stimmel....", akkor ezért volt a 36 évnyi hazudozás? És talán valahol a tudatom mélyén éreztem, hogy valami nem stimmel, és bár minden kívánságát teljesítettem, kivéve ezt az egyet nem, hogy nem költöztem hozzá. Természetesen a cikk után tudatosan kerestem erről a betegségről az információkat, így akadtam erre a fórumra is, amiben az a jó, hogy nem csak a hivatalos verziót olvashatom, hanem az életszerű beszámolókat is, amik sajnos mind-mind hasonlóak az én életemmel. Tudom, talán fel kellene lélegeznem, hogy megszabadultam tőle végleg, és örökre, de ettől nekem most még mindig nem könnyebb, hogy tudom, vagy inkább sejtem, mi is volt a baj vele. Akkor is jön az önvád, ha talán ez is előbb kiderül....., bár a válasz erre is adott agyilag, hogy ők sajnos soha nem változnak meg, és ezt milliószor meg is tapasztaltam, még ha szembesítettem is volna a betegségével, akkor sem tudott volna másképp élni, és csak azt értem volna el, hogy továbbra is engem készített volna ki.

Nem tudom, olvassátok-e még ezt a fórumot, vagy van-e köztetek olyan, aki esetleg hasonlóan járt, és hogy lehet ezt feldolgozni, kimászni ebből? Sajnos nagyon-nagyon belém ivódott, hisz ez is erősségük, a bájolgás, kedvesség, ha úgy akarták, és tényleg úgy van, ahogy az egyik kommentelő is írta, az ember mindig reménykedett, hogy visszakapja azt az embert, akibe bele szeretett. Erre mondják, a remény hal meg utoljára. Sajnos nálunk már remény sincs, sok miértre, amik az elmúlt hetekben derültek ki, már nem kapok választ, mert nincs aki válaszoljon.

Esetleg van köztetek olyan, aki hisz abban, hogy léteznek karmikus kapcsolatok, és visszautazás előző életbe, mert már arra is gondoltam, meg kellene ezt próbálnom, hátha választ kapok arra, hogy miért tette ezt velem, miért csapott be 36 éven keresztül?

Még csak annyit, hogy ennyi év alatt sem gondoltam arra, hogy ez a betegsége lehet, ez az életmód - annak ellenére, hogy többször is mondtam neki, hogy te egy beteges hazudozó vagy -, mert az ő csillagjegye Ikrek volt, és sajnos az Ikrek csillagjegyű emberekre is erősen jellemző alapból a kettősség, a színészkedés. És akkor ehhez még cigány származású is volt - elnézést, remélem senki önérzetét nem sértem ezzel a kifejezéssel -, és tudjuk, hogy ebben a népcsoportban gyakoribb a hazudozás, a nyomulás, önmagát jól eladni tudás, mint mondjuk a magyar származású emberek között.

Köszönöm, hogy elolvastátok írásomat, és megköszönöm, ha esetleg valaki válaszol rá.

A pszichopatákról írt eddigi tanulmányok, főleg az antiszociális magatartásról és az empátia teljes hiányáról írtak, a betegek korábbi élményeit nem tanulmányozták, állapotukat biológiai eredetűnek és gyógyíthatatlannak tartották.

Aina Gullhaugen, a Norvég Tudományegyetem kutatója szerint az ilyen betegek állapota azonban nem feltétlenül végleges. A pszichopaták kezelése során Gullhaugen úgy találta, tapasztalatai sok esetben nem egyeznek az iskolapéldákkal, ezért A bárányok hallgatnak című filmben szereplő Clarice Starling FBI ügynökhöz hasonlóan ő is “beleásta” magát a pszichopaták elméjébe.

A film Hannibal Lecterről, a világ talán legismertebb kitalált pszichopatájáról szól, és remekül mutatja meg a hideg, érzelemmentes álarcot, amely mögé a sorozatgyilkos elzár minden gyengédséget, fájdalmat, együttérzést. A film alapjául szolgáló könyv szerzője, Thomas Harris bemutatja, milyen gyermekkori élmények formálták Hannibalt. Gullhaugen úgy gondolja, az ilyen hatásokból fakadó tünetek kezelhetőek.

A norvég fegyházak lakóival folytatott beszélgetések és meglévő tanulmányok alapján hasonlította össze Hannibal jellemét, valódi esetekkel és arra jutott, hogy a legkegyetlenebb bűnelkövetőket gyermekkorukban gondviselőik rendszeresen, fizikailag vagy lelkileg bántalmazták. A kutató szerint a betegek későbbi kegyetlensége nem más, mint e gyermekkori sérülésekre adott rossz válasz.

A pszichopaták tanulmányozása során vizsgálták az alanyok különböző képek láttán jelentkező azon fiziológiai reakcióit, melyek eltérnek a lelkileg egészséges emberek automatikus válaszaitól. Például, ha békét és nyugalmat sugárzó fotók után egy fegyver látványa nem vált ki érzelmet, előfordulhat, hogy valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a fegyver látványa mindennapos jelenség, sőt a túléléshez éppen a hideg, érzelemmentes viselkedés a legjobb stratégia, bár ezek után még további vizsgálatok is szükségesek.

Gullhaugen új eredményei szerint a pszichopatáknak is van belső igényük személyes, közeli kapcsolatokra, de képtelenek kialakítani ezeket. Az ilyen betegek gyermekkorában mindig szélsőséges nevelési módszerek érvényesültek: vagy teljesen közönyös, vagy szigorú szabályokhoz kötött, de érzelmileg üres családi háttér vette körül őket. Ez is jól mutatja, hogy viselkedésük nem független a gyermekkori tapasztalatoktól, ennek felismerése segíthet kezelésükben is.

A kutató pszichiáter végső konklúziója, hogy a betegség oka nem vezethető vissza egyetlen tényezőre. A genetika és a nevelés egymásra hatva formálja a személyiséget, önmagában azonban egyik sem magyarázza a pszichopaták viselkedését. A kutatási eredmények azt mutatják, újfajta módszerre van szükség a diagnosztizálásban és a kezelésben. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki gyógyítható, és egészségesen visszakerülhet a társadalomba, de a kezelés csökkentheti a visszaesés kockázatát.

Forrás: ScienceDaily