Attól tartok, hogy a férjem pszichopata. Hogyan tovább?

Ez egy régi sztori... Évekkel ezelőtt megúnva 7 éve tartó teljesen unalmas, megszokássá válat kapcsolatomat szakítotam a pasimmal, akivel már együtt éltünk. Mindketten dolgoztunk, volt szép lakásunk, kocsink, meg a nagy büdös unalom... Egy idő után mindkettőnk úgy látta, hogy jobb ha szakítunk, és mással keressük a boldogságot. Én egy hét múlva megismertem a férjemet. Jött, mint a villámcsapás, teljesen belezúgtam!!! Baromi helyes, vagány, őrülten szexi, megnyerő, lehengerlő, huncut mosolyú, gyönyörű szemű szexisten, aki ráadásul még "értelmes", "intelligens" is. Hihetetlen sztorikat adott elő a szörnyű gyerekkoráról, a vagányságairól, hatalmas ártatlan kutya tekintettel beszélt az őt ért borzasztó szülői magatartásról... Közben bejártuk az egész országot, utazgattunk, gyönyörű, vadregényes helyeken jártunk, és ő csak mesélt, minderől mindent tudott :)... Egy év után úgy éreztem, hogy Ő a tökéletes pasi, álmaim férje... Csak egyetlen-egy bökkenő volt vele, hogy nem dolgozott... Egy kicsit gyanús volt, de annyira elhomályosított a rózsaszín köd, hogy bedőltem az ígérgetéseinek, és necsak, hogy hittem, de én hülye, meg voltam győződve arról, hogy tényleg így lesz...

Aztán ... terhes lettem, nagyon boldog voltam, és Ő is, ezt most sem vitatom, de munkahelye még akkor sem volt.

Egy éve és két hónapja jártunk, amikor összeházasodtunk (terhesen)... Majd jött a pokol... Kiderült, hogy BE SEM JÁR A FŐISKOLÁRA (levelezőn végezte már 30 évesen), holott mindig elment, hazudott fél évig, mirte kiderült az igazság... Kidreült, hogy csavargott, és most kapaszkodjatok meg... füvezett... Én meg bőgtem terhesen mint a hülye... Folyton hazudott, de én sem most jöttem le a falvédőről, mert időközben sokmindent tanuktam mellette... mindig kiderült, mert jájöttem... muszály volt elsajátítani a technikáját...

Természetesen közben ígérgetés és szent fogatkozás, és minden nap hazudozás a részéről...

Most ott tartunk, hogy 4 év után sem dolgozik, csak ígérget, válni akarok, de ő akkor elkallódik... Sokszor agresszív, az érzelmi intelligenciája és empátiás készsége teljesen NULLA!!! Nem hatja meg egyáltalán még a gyerek sem!Volt, hogy megütött, de szerintem nem utóljára... Úgy érzem, teljesen félresiklott az életem... Most ennyi, mert ennyi telik tőlem...

De fura... most úgy érzem, hogy egy kicsit jobb, hogy kiírtam magamból

Még annyi jutott eszembe, hogy az anyjával is teljesen tiszteletlen... de annyira félrevezetettnek érzem magam, mert amikor még együtt jártunk, olyan rendes volt vele, kedves, előzékeny, Most meg durva, alpári, csúnyán beszél... mondjuk az anyja talán kicsit rá is szolgált..

Ja és az anyagiak: Követelőző, de persze ő nem keres... Az én fizumból élünk, de neki puding kell, nem az amit főzök, hanem bolti, édesség, cigi, mindeféle különleges nyalánkság, én meg SOHA nem költök SEMMIT magamra. Bele sem gondol, hogy a másik mit érez, mert természetesnek veszi, hogy neki miindenből a legjobb jár... Na amikor megismerkedtünk, pont az ellenkezője volt... Mindenféle jóval halmozott el...

Most ott tartunk, hogy mindenki mással kedves, és hízelgő, csak velem És a közvetlen szeretteivel nem!!!