Ezek lehetnek a skizofrénia előjelei, tünetei? És ha igen, kinek jelezzem, vagy mit csináljak?
Elég hosszú lesz. Előre köszönöm azoknak, akik elolvassák, és válaszolni fognak.
Nem is tudom, hol kezdjem..
15 éves fiú vagyok, nemsokára 16 leszek.
Talán ott, hogy a múltban történt velem egy, s más, amiknek hatására valami megváltozott bennem..rossz lett minden, hogy úgy mondjam. Felsorolnám a dolgokat, amiket csinálni szoktam, és amelyek mostmár eléggé aggasztanak...:
Ez már nálam túlmegy a határon. Reggelente szorongva kelek fel, pörög az agyam rögtön. Az iskolában is sokszor szoktam szorongani dolgok miatt, de egyébként a suliban nincs annyira rossz kedvem. Tyhűű...annyi minden van, nem is tudom, hogy bontsam szét.
Az iskolában sem vagyok jókedvű, már nem igazán okoz nálam örömet semmi.
Még annak a fiúnak a jelenléte sem..akibe szerelmes vagyok. (Igen, nem vagyok heterószexuális..)
Igazából nem is tudom, hogy mit érzek már. Koncentrálni dolgokra képtelen vagyok, olyan gyorsan felhúzom magam dolgokon, tiszta idegbeteg leszek, és vissza kell fognom magam, hogy ne dühöngjek.
Mostanában nagyon sokszor felbukkan nálam a gyilkolási vágy. Ha ideges vagyok valakire, rögtön elképzelem, hogy megölöm, és tényleg, már vissza kell fognom magam, hogy ne tekerjem ki a nyakát, menjek ki egy késért, és öljem meg az illetőt.
És ez eléggé zavar, mert ha majd egyszer elveszítem a fejem, nem fogom tudni kontrollálni magam, és gondolkodás nélkül megölöm pl.: a testvéremet.
Gondolom, hogy mit gondoltok már most rólam, de még közel sincs vége.
Az agyműködésem nem egészen olyan, mint a többi emberé.
A gondolataim cikáznak, képtelen vagyok lassan foglalkozni, mindenben kapkodok, nem vagyok alapos, és néha már olyan mértékben pörög az agyam, hogy legszívesebben ordítanék, annyira nem tudom követni a gondolkodásom.
/Kommentben folytatom, még sok dolog van, és tényleg köszönöm, aki elolvassa/
Rengetegszer motyogok magamban, fura hangokat adok ki a számon, sokszor hülyeséget beszélek, és olyanokat képzelek, hiszek el magamról, ami nem igaz.
Pl.: varázsló vagyok, színész vagyok, híres énekes vagyok stb.
És tényleg, mint egy őrült, úgy viselkedek.
Ha tetszik egy dolog (szó, mondat, jelenség vagy akármi) azt számtalanszor elismételgetem hangosan, és eljátszom, hogy megtörténik újra.
Van, amikor elkezdek énekelni anélkül, hogy észrevenném, és van, amikor öntudatlanul táncolok is. A dalszöveget van, amikor átköltöm hablatyolássá, értelmetlen szöveggé, és azt éneklem.
De ha nem is éneklek hangosan, a fejemben folyton megy a zene, és mozgok, táncolok, és észre sem veszem.
Szóval tényleg, mint egy őrült, úgy képzeljetek el ilyenkor.
Még mindig rengeteg dolog van, de telefonról nehéz ilyen sokat pötyögni.
Már nem érdekel semmi, nem okoz örömet semmi, szeretetet már nem érzek senki iránt szinte, senkinek nem érdekel a sorsa, érzelmileg nem kavar fel semmi (állatkínzás, gyilkolás, szinte még a halálhír sem)
Van, amikor nem érzek semmit, kongó üresség van a lelkemben olyankor.
Egy szó, mint száz: az érzelmi dolgaimmal is komoly bajok vannak.
Köszönöm #2-es, aranyos vagy, de nem hiszem, hogy használna, már próbáltam.
A többit már nem fejtem ki, csak címszavakban:
-hallucinációk (látási, hallási, tapintási, szaglási)
-memória problémák
-felfogóképességem romlása
-nem érzékelem a külvilágot, az idő elrohan felettem. Már másfél hónapja járunk suliba, nekem olyan, mintha még el se kezdődött volna. Kétségbe vagyok esve.
-gondolatok, amik miatt szorongok, félek
válasza: válasza:Szia
A családi hátteredről nem akarsz írni egy kicsit? És arról, hogy milyen traumák értek?
Bár nem vagyok szakember és szerintem az ide látogatók többsége sem az, de szerintem összefüggésben lehetnek lelki problémáid a téged ért traumákkal. (Mintha te is ilyesmit akartál volna mondani) Az is elképzelhető, hogy azt hiszed, feldolgoztál valamit vagy hogy nem is rázott meg egy adott esemény és úgy érzed hogy semmi köze ahhoz ami jelenleg veled van, közben mégis az áll a háttérben.
Szerintem első körben felkereshetnéd vagy az iskolapszichológust vagy a háziorvosod. A háziorvos el tud irányítani valaki szakemberhez. Az iskolapszichológusok szerintem elég jóindulatúak és pont azért vannak, hogy segítsenek a diákok problémáin. A háziorvosok úgyszintén. Ha szüleid tudják támogatni anyagilag, felkereshettek egy magánpszichológust is.
Bizonyos dolgok, amiket leírtál lehetnek természetes jelenségek is, amik a korral járnak. Pl hogy felhúzod magad dolgokon. Lehet az oka ennek az ebben a korban beálló változások. Mások meg nem tudhatók be kamaszkori változásoknak. Nem árthat ha valaki hozzáértővel beszéled meg. Akár arra is jó lehet, hogy átsegítsenek egy nehéz időszakon. Nem te lennél az első aki segítséget kér és nem is az utolsó. Pont azért vannak. Sztem fontos hogy olyasvalakivel beszéld meg a dolgaid, akinek ez a szakterülete (pl pszichológus). Az ilyen figyel rád, megért, tanácsot ad és elmagyarázhat neked dolgokat.
Családi háttér?
Alapjában véve szerető, gondoskodó családban élek, de amikor elmondom valamilyen problémámat (pl. amikor elmondtam, hogy a saját nememhez is vonzódom, vagy mikor elmondtam, hogy öngyilkos akarok lenni, mert már nem bírom tovább), teljesen kiakadnak, ordítoznak velem, olyan szavakat vágnak a fejemhez, amik nagyon fájnak..
Állandóan elzárkózom.
Bemegyek a szobámba, bezárom az ajtót, és vagy olvasok, vagy meredek magam elé.Anyáék ezért is ki vannak akadva, folyton ordítoznak velem, hogy egy búvalba*ott vagyok, állandóan elzárkózok, nem mondok el nekik semmit, nekem csak a barátaim a fontosak, meg velük osztok meg mindent.
Igen, ez korábban tényleg így volt, volt 1- 2 barátom, akinek mindent elmondtam, de már most nem.
Minek?
Úgysem szeret senki, azt gondolnák, hogy csak nyávogok, meg eltúlzom a dolgokat..
Szóval már mostanában csak sínylődök magamban, és sírdogálok.
A szüleimmel se fogom megtárgyalni a dolgaimat, el bírom képzelni, mi lenne a reakciójuk.
Az addig oké, hogy valaki felhúzza magát valamin, de az, hogy én egy pitiáner dolog miatt, idegbeteggé tudok válni.. (pl. a tesóm nevet, én meg idegbeteg vagyok, hogy mért nevet, mért így nevet stb.)
És más szerintem nem akar gyilkolni.
Egyre többet küzdök ezzel.
A fejemben akaratlanul is lejátszódik, hogy megölöm az egyik ísmerősöm (családtag, barát), és van, amikor tényleg vágyok rá, hogy gyilkoljak.
És félek, hogyha majd egyszer pont bekattanok egy ilyen közben (így is őrülten viselkedek, már a bekattanás sem lehet messze), és ész nélkül megölök mindenkit.
Ezért félek már könyvet olvasni, filmet nézni, mert ha egy olyan rész van, hogy valaki megöl valakit, az agyam rögtön átfordítja az egészet, és megint előtör a gyilkolási vágy...
Járok pszichológushoz, és a héten fog kiderülni, hogy mennem kell-e pszichiáterhez.
De anya kikötötte, hogy nem fogja engedni, hogy gyógyszert szedjek.
Szóval nem tudom, mi lesz velem.
De valamit csinálni fogok, addig megyek, amíg nem kerülök pszichiáterhez, mert napról napra romlik az állapotom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!