Kihez forduljak, ha étkezési zavaraim, öngyilkos gondolataim vannak, emellett szorongó vagyok?

Háziorvos/gyerekorvos első körben. Utána pszichológus/pszichiáter. Esetleg, ha a környéketeken van ifjúsági mentális gondozó, akkor oda.

Ezek ingyenesek, nem kell hozzá pénz.

Gondolom, hogy baromi nehéz lehet ezt elmondani egy háziorvosnak, főleg ha nem jó vele a kapcsolatod. Mégis ez lenne a járható út, mert ő tovább tudna küldeni pszichológushoz vagy pszichiáterhez.

Azt sajnos nem tudom, hogy beutaló nélkül el tudnál-e menni egy gyermekpszichiátriai rendelésre (nem befekvősre gondolok!). Hívd fel a kórházat és kérdezd meg őket, vagy nézz utána az interneten.

Kedves Kérdező!

Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

Nagyon sajálom, ha úgy érzed, hogy a Szüleidhez nem fordulhatsz segítségért.

Szerintem is jó ötlet lenne a háziorvossal beszélned, ő tudja, hogy hova tud ingyenes pszicológiai tanácsadásra küldeni Téged.

Mit gondolsz, az osztályfőnököddel, vagy bármelyik tanároddal, akit kedvelsz, tudnál beszélgetni arról, hogy milyen helyzetben vagy?

Akár az ő segítségükkel, akár önállóan kideríthetnéd, hogy van-e nálatok iskolapszichológus. Ha igen, hozzá fordulhatsz Te magad is, nem csak a pedagógusok ajánlására.

Nekik is, és az orvosoknak is titoktartási kötelezettségük van. Nem ítélkeznek, nem kritizálnak, nyugodtan elmondhatsz nekik bármit őszintén - minél őszintébb vagy hozzájuk, annál többet tudnak segíteni.

Gondolj csak bele, hogy az orvos is és a pszichológus is azért választotta ezt a hivatást, ezt az életfeladatot, mert segíteni szeretne másoknak. Nekik az a természetes, hogy nap mint nap olyan emberekkel találkoznak, akiknek valamilyen testi-lelki panaszuk van, és annak örülnek, ha tudnak nekik segíteni!!

Abban is biztos lehetsz, hogy egy kiskorúval meg különösen megértőek és kedvesek! :-)

Szerintem okos és értelmes vagy, hogy felismerted, hogy segítségre van szükséged, azután pedig ügyes és talpraesett voltál, hogy tanácsot, segítséget kértél felnőttektől ezen az oldalon.

Biztos vagyok abban, hogy megvan benned a bátorság is ahhoz, hogy akár a háziorvosodhoz, akár egyik tanárodhoz, akár (ha van) az iskolapszichológushoz fordulj segítségért.

Én hiszek benne, hogy ha Te megteszed az első lépest, onnan már egyre könnyebb lesz! :-)

Szorítok Neked, és örülnék, ha írnál majd, hogy mi újság van Veled! :-)

Minden jót kívánok Neked, szeretettel: Vera

Szia!

Még egy dolog eszembe jutott: nincsen Anyukádnak vagy Apukádnak olyan testvére, akivel jó a kapcsolatod, akiben megbízol, és akinek elmondhatnád ezeket a dolgokat? Vera