Voltatok már úgy hogy azt éreztétek hogy a test amiben vagytok az nem tetszik és változtatni akartok rajta?

Először gondolkozzunk már azon, hogy ki tudja honnan, ajándékba kaptunk egy általában elég hosszú életet, amit meg se érdemlünk még akkor se, ha felfogjuk, mekkora ajándék. Meg-meghintve nehézségekkel, követhetetlen bonyodalmakkal, igazságtalan vagy értelmetlen valamikkel, igen. Mégis milyen alapon mer annyi elkeseredett ember kelletlenkedni, leszólni a saját kis életét, meg a jó öreg világot is? Hát nincs rend? Úgy értem, nem azért van minden így, mert így kellett lennie? Ha nem lenne szükségszerű, akkor nem így történt volna minden... Hihetetlen szellemi kvalitások kellenek a felismeréshez, mi? Tovább megyek. Mi változik, ha zsémbelsz már magadon is? Max bezárod magadat újabb lényegtelen hiedelmek közé. Ennél a tévedésnél még az is jobb, ha esztétikusnak gondolod magad, abban legalább nagy valószínűséggel van igazság. Olyan nincs, hogy mindenki rondának gondol, meg olyan sincs, hogy mindenki szépnek. Olyan sincs, hogy senki se gondol rondának, meg olyan se, hogy szépnek nem gondol senki. Olyan van, hogy mindenki próbál elhelyezni egy skálán, olyan is van, hogy semmire nem mennek vele, olyan is, hogy te se mész semmire azzal, ha be akarsz sorolni valahova mindent és mindenkit... De ez már talán amilyen egyszerű, olyan magasröptű ide :D