Miért foglalkozom ilyen nagy mértékben az evéssel? Lehet ebből komolyabb bajom?

Sajnálom, ha hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni. Jelenleg 19 éves lány vagyok, Budapesten élek. Csonka családban nőttem fel, apám 10 évesen itt hagyott minket, anyukám azután teljesen összeomlott. Egy idegi roncsa gyakorlatilag, és az csak ront a helyzeten, hogy apámra hasonlítok mindenben (testalkatban is) és bennem folyton őt látja. Világéletemben a súlyom miatt piszkált, pedig valójában sosem voltam vészesen elhízva. Most 65 kiló vagyok 170 centihez, 76 volt a legmagasabb súlyom. Sokszor éheztünk, nem volt itthon semmi, amikor meg volt, akkor egyszerre megettem az egészet, és egy idő után kialakult nálam egy kezdeti bulimia, de abból mondhatni hamar kijöttem. Aztán minden általam elfogyasztott kajáért leszidott, és mindig azt mondta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Ő nevelőtanár, így a héten csak három éjszakát alszik itthon, nem hagy itthon soha semmi ételt, mostanság a párom szokott bevásárolni, hogy egyáltalán legyen mit ennem a héten. Régebben vagdostam magam (kb. négy évig) aztán a párom hatására leálltam, és akkor vált még fontosabbá a súlyom, illetve az, hogy mennyit eszem. Úgy érzem, hogy két énem küszködik egymással, egyik aki folyton koplalna, hányna, a másik aki meg folyton zabálna. Egész nap ezzel foglalkozom, hogy "nehogy többet egyek 500 kalóriánál" és "holnapra már ennyi és ennyi szeretnék lenni" Mindig megszegtem a fogyókúrát, meg az ígéreteimet, és ha bezabáltam vagy kitaláltam valamit, hogy felmentsem magam, vagy kemény büntetéssel toroltam meg a dolgot. Volt amikor beletettem a kezem a centrifugába, és az öklöm véresre súrolta, stb..de ebbe most nem megyek bele. Aztán nemrég egy olyan "szerződést" kreáltam magamnak, amit vérrel írtam alá, és azt sikerült megtartanom, tegnapig...Bezabáltam, bár nem úgy, hogy teljesen tele legyek. Annyira kikészültem, hogy a páromnak kellett átjönnie, hogy megnyugtasson. Megnyugtatott, de valahol ő is tehetetlen. Kérlek ne tartsatok nevetségesnek, bennem ezek nagyon komoly harcok, és meg fogok őrülni, ha ez így megy tovább. Pszichológushoz nem megyek. Mit tehetnék?