Lehet ebből később komolyabb lelki problémám?

14 éves lány vagyok, és eléggé nehéz megfogalmazni a problémáimat, de nyersen kifejezve: nem igazán vannak érzéseim. Ez alatt azt értem, hogy sokszor idegennek érzem a körülöttem lévőket (még a családomat is). Ez az egész 3 évvel ezelőtt kezdődhetett, amikor anyukám és apukám beállt azzal elém, hogy elválnak. Végül 1 éven keresztül kellett elviselnem azokat a hazugságokat, amikkel teletömték a fejemet, hogy egymást állítsák be a rosszabbnak. Abban az időszakban fogalmam sem volt, hogy kiben bízhatok meg egyáltalán. A napokban már látom rajtuk, ha hazudnak, és eltűröm, de csalódtam bennük egy életre. Talán ekkor lehetett az, hogy bizonyos falakat emeltem magam köré, mert nem bírtam ezt 11 éves létemre. Főleg, amikor fél éven keresztül eltitkoltam anyukám elől, hogy apukámnak van barátnője (azért kellett, mert a bátyámnak az exének a nővére volt, és az egészet családot megutálta bizonyos okok miatt.) Megtettem, hiszen az apukám és megkért rá, de egyszer kiderült, és anyukám megtudta, hogy mennyit hazudtam neki. Akkor vágta hozzám, hogy még életében nem csalódott senkiben se akkorát, mint bennem. Emiatt alakulhatott ki bennem az, hogy nem tudom átérezni mások problémáit, de nagyon jó tanácsokat tudok adni nekik, hiszen megfigyeltem magam körül a világot, és tisztában vagyok a legalapvetőbb gondokkal, amik érhetik a barátaimat. De egyre többen és egyre gyakrabban vágják azt a fejemhez, hogy milyen érzéketlen vagyok, miért nem tudom őket megérteni, és emiatt kezdenek tőlem elhidegülni. Félek attól, hogy már ők sem maradnak nekem, mert a barátaim és akadtak már olyanok, akik megszakították velem a kapcsolatot, csak nem tudom, hogy mit kéne azért tennem, hogy megváltozzak. Én se szeretnék ilyen lenni, de nem tudom, hogy egyáltalán hol kéne kezdenem azt, hogy "helyrejöjjek" érzelmileg. Senkinek nem tudom azt mondani őszintén, hogy szeretem, ők pedig emiatt furcsállják a viselkedésemet. Tudom, hogy zavaros az egész, de már annyira kusza minden bennem, és az idő előrehaladtával egyre nehezebb elviselnem ezeket a gondokat, mert senki nem hallgat meg, és viccnek veszik az egészet, még csak meg se próbálják megérteni a helyzetemet. Előfordulhat, hogy ezzel pszichológushoz kell fordulnom?