Félek, hogy komolyabb bajom lesz ha ezt így folytatom. Mit tegyek?

Tisztában vagyok vele, hogy kiskorom óta vannak lelki problémáim, bár azt nem tudom, hogy mi okozta/okozza. Ne fogjátok a koromra, ez annál több.

Szóval szinte egyáltalán nincs önbizalmam, csak akkor merek máshoz szólni ha felidegesítenek vagy van mellettem valaki akit ismerek. Ha kimegyek az utcára folyton azon stresszelek, hogy ez rajtam röhög, ez engem néz, ez rólam beszél, úristen mit gondolhat, érjünk már haza, menjünk már. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy észre se vesznek. Ha egyedül vagyok az 1000x rosszabb ennél. Legjobb barátnőmmel elmentem egy rendezvényre ahol nagyon sok ember volt és amit beértem a nagy tömegbe elkezdtem kicsit szédülni meg furcsa érzésem volt de pár perc alatt elmúlt és nem is gondoltam olyanokra amire szoktam pedig sok fiatal volt. Az iskola a rémálmom mert még nem tudtam beilleszkedni 1 év alatt és nem is hiszem, hogy menni fog. A régi osztályomban is voltak ilyen érzéseim ha nem jött suliba a legjobb barátnőm de az jobb volt. A mostani osztályomba (10-be megyek) is vannak ilyen érzéseim de annyira nem zavar mint az iskola többi tanulója. Megfeszülök, görcsbe rándul a gyomrom és a sírás kerülget ha egyedül kell elmenni előttük. Utálom őket mert mindig azt várom, hogy mikor fognak beszólni pedig én vagyok az akit a legtöbbször kihagytak az ilyenekből, mégis én félek a legjobban. Bele szoktam nézni idegenek szemébe de azokéba nem akikkel egy iskolába járok vagy valamiért tartok tőlük. Előfordul, hogy egy 3-4 éves kisgyerekkel se működik a dolog. A felnőttekébe simán bele merek nézni. Mit tegyek? :(

16/L