Mit csináltok ha elölte teljesen a depresszió?

Szia!

Én maximálisan megértelek, még a korunk is stimmel.

Nekem hozzád hasonlóan szintén nem volt még komoly kapcsolatom, meg úgy egyáltalán semmilyen kapcsolatom. És egy idő után, akárki akármit mond ebbe az ember belefárad. Mert megint más lenne ha már lett volna valaha kapcsolatod, és most úgy írod ki a kérdést hogy "jaj hát már 2 éve egyedül vagyok, milyen rossz, stb stb", mert akkor legalább meglenne annak az illúziója, hogy na azért már volt valami, de így értem a pesszimista hozzáállásodat. Ami nem jó, de én sem tudok már másképp állni ehhez az egészhez. És abban egyetértek, hogy oké, el kell járni itthonról, ismerkedni kell, csak egy idő ez a tény sem állja meg a helyét.

Én 18-23 között (most vagyok 23) egyetemre jártam, mellette több helyen dolgoztam, kollégiumban laktam, nagy baráti köröm volt, eljártunk szórakozni, kulturális eseményekre, napi több 100 ember mellett elmentem, jeleket is küldtem, és soha, egynek sem kellettem. Bár nálam mostanra jött el egy ilyen "érzelmileg nulla" állapot, és már nem úgy megyek ki az utcára, hogy "na majd most, na majd ma", mert úgy érzem ezzel saját magam is becsapnám, hiszen az elmúlt 5 évben sem történt semmi, és hiába mondja nekem akárki na majd a következő 5 évben fog, már nem hiszem el.

De egyébként te nem tudod úgy elképzelni az életed, hogy egyedül vagy? Mert én pont most gondolkoztam, hogy pont amiatt, hogy így alakult, már más dolgok járnak a fejemben, misszióban szolgálnék, stb. Mert oké, van rá esély, hogy meghalsz, de hát nincs senki aki miatt maradnék (én például)

De egyébként meg a magányt is meg lehet szokni, már egész jó bírom.