Mit csináltok ha elölte teljesen a depresszió?

Probléma gyökere ott van, hogy nem volt még párkapcsolatom, amire mindennél jobban vágynék. Próbálom lefoglalni magam, eljárok futni, tanulok, jógázom, meditálok, beszélgetek neten. Néha sikerül összekapni "barátokkal", akikről később kiderül, hogy nagyon naiv voltam velük szemben és totál a padlóra küld ez napokra, hetekre. Családi, agynagi körülményekre nem panaszkodhatom, viszont mondatni lelki nyomorék vagyok... Ezen felül nagyon rosszul tud esni ha közlik velem a hibáim, ami nem is lenne rossz, ha emellett segítenének változtatni rajtuk és utána nem hagynának magamra a teljes megsemmisülésben. Tök jó dolog a kritka, legalább tudjuk min kellene változtatni, de rengetegen nem képesek empatikusan közölni a hibákat. Csak odaszúrnak valamit és feküdj a vonat elé ha nem tetszik... Néha eszembe jut hogyan bántak velem, egyetlenegy "kapcsolatomba" sem becsültek meg. Legvégén mindig utolsó szarként bántak velem és csodálkoznak ha nincs önbizalmam, tartásom. mire fel legyen amikor állandóan mindenki lehord és még senki sem szeretett viszonzottan?... Nem akarok ilyen hisztigép lenni, de pokolian szarul érzem magam. Képes vagyok, beleragadni hosszú időre ebbe pár idióta ember miatt akik fel sem fogják milyen hatással van rám amit mondanak...