Ez akár depresszió is lehet?

Már kicsi korom óta kövér vagyok és emiatt sokan csúfoltak. Egy idő után már úgy tettem mintha meg se hallanám, de igazából fájt amiket mondtak. Voltak/vannak barátaim akikkel úgy elvagyok de egyik sem az az igazi barát akiben megbízok. Most kezdtem a középiskolát persze itt is kaptam már olyan beszólást hogy mikorra várom a babát stb.. De tavaly 8.dikba volt a legrosszabb. Itthon a testvérem állandóan ezzel csúfolt ha bármikor ettem akkor egyből mondta hogy 'már megint eszel'..de reggelizni azért csak kell..Soha senki nem bántott annyira a szavaival mint ő. Utána még anya is elkezdett piszkálni hogy egyre kövérebb vagyok meg ő is beszólogat azóta is. Rengeteget sírtam emiatt, rettentően magam alatt voltam. Bárhogy próbálkoztam nem tudtam lefogyni. Szinte az egész nyaramat itthon töltöttem bárki hívott valahova leráztam valami kamu szöveggel. Nem akartam elmenni senkivel mert nagyon rosszul érzem magam sovány emberek között. Mindig én vagyok az akivel a legkevesebbet foglalkoznak.. És most nyár végén már egész jól voltam. De most a suli elkezdődött, megint egyre többet sírok, és nincs kedvem semmihez. Próbáltam elfogadni magam, és kövéren is élni az életem de ez lehetetlen ha mindennap az orrom alá dörgölik hogy így nem vagyok elég jó...