Ezek kényszergondolatok lennének? Megkeserítik az életem.

Eddig rengeteg olyan gondolatom volt/van, amik egy időszakon belül tönkretették/teszik az egész életemet.

Akaratom ellenére előjönnek, befurakodnak, és nem tudom őket elhessegetni.

Emiatt a gondolatok miatt akkora nyomasztó érzés telepszik rám, hogy az szinte kibírhatatlan.

Egész nap a fejemben vannak, félek, szorongok, rettegek tőlük.

Már nem tudok egy jóízűt nevetni, mert ezek a gondolatok nem hagyják, hogy jó kedvem legyen.

Hiába mondogatom magamnak, hogy ezek csak gondolatok, nem nyugszok meg, nem múlnak el a nyomasztó érzések.

Felsorolom az eddigi ilyen gondolataimat:

1.Nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Azt hittem, hogy álom a valóság, és rettegtem, hogy valami hülyeséget csinálok.

2.Meg akartam ölni a húgomat.

Rettegtem, szorongtam, sokszor már meg kellett erőltetnem magam, hogy ne menjek oda, és fordítsam ki a nyakát. Borzasztó volt.

3.Öngyilkos akartam lenni.

Rettegtem, hogy bekattanok, és megteszem.

Minden nap halálfélelmem volt.

4.Féltem, hogy meleggé válok.

Lejátszódott a fejemben, ahogy férfiakkal szexelek, és akkora szorongó érzést váltottak ki ezek a képzetek, hogy majd beleőrültem.

5.Most attól rettegek, hogy nekrofillá válok.

Lejátszódik a fejemben, hogy egy hullával szexelek, és nagyon-nagyon félek.

Ez a gondolat /az utolsó/, már hetek óta kínoz, és nem enyhül, nem tudok tőle szabadulni.

Mindig bennem van az a nyomás.

Ha a jövőmet tervezgetem, az ugrik be, és rögtön félek.

Ha próbálok jó dolgokra gondolni, az ugrik be, és rettegem.

Ha egy filmben meghal valaki, vagy egy könyvben meghal valaki, rögtön a nekrofília ugrik be, és félek. És félek, félek, és rettegek.

Már soha nem leszek boldog, és tényleg nekrofillá fogok válni, annyira belémrögződött már.

Mi van velem?

Megőrülök!!

15/F