Kényszergondolatok? Nem tudok így élni.

A barátommal 2 éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást, de sokszor azt érzem, hogy már nem is szeretem annyira. Mindig megbeszélem vele, utána általában elmúlik, és ugyan olyan szerelmesnek érzem magam mint azelőtt. De az is elő szokott fordulni(mint pl most), hogy túlzásba viszem az erről való beszélgetést, túlmagyarázom a dolgokat, és már az egész csak erről szól. És így még rosszabb. Gyakran szokott olyan lenni, hogy olyan dolgokat találok ki, amiről tudom hogy nem igaz, és mintha nem is én gondolnám, idegen tőlem. Nem tudom irányítani az agyamat. Nem csak vele kapcsolatban. Ezeket is mindig elmondom neki, és ezek is utána lecsillapodnak. Nehéz így élni, neki csak nekem, hanem neki is. Ez kényszerbetegségnek számít? Az elbizonytalanodásom is ennek tudható be?