Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Miért vagyok ilyen ultra-antis...

Miért vagyok ilyen ultra-antiszociális? Lehet ezen változtatni?

Figyelt kérdés

Az az igaszság, hogy egyáltalán nem érdekelnek mások. Ezt úgy értem, hogy tök mindegy kivel beszélgetek, egyszerűen nem figyelek oda, mert nem érdekel, a téma is teljesen lényegtelen, képtelen vagyok odafigyelni bárkire. Az meg kifejezetten nehezemre esik, hogy magamról beszéljek, ha kérdez valaki valamiről, egyszerűen odavetek egy választ, ami éppen eszembe jut, még akkor is, ha tudom, hogy hazudság. Csak azért, hogy hamarabb vége legyen a beszélgetésnek. Persze hozzáteszem, évek óta egyáltalán nincsenek barátaim, egyszerűen nem vagyok rájuk kiváncsi, de néha mégis hiányoznak, nem csak ők, hanem új emberek, de amint belegondolok, hogy egy új embert meg kell ismernem, vagy egy régi barátnővel, haverral talizni, teljesen ki ver a víz, hogy megint végig kell szenvednem X időt, miközben nem érdekel sem amit mond, sem amit én mondok. Tehát vágyom a társaságra és néha megkeresek egy két embert a "múltból" aztán hiába beszélem meg a találkozót, mindíg lemondom. Képtelen vagyok erre tortúrára. Így még egy párkapcsolat sem menne jól. Volt egy 3 éves kapcsolatom és egyszerűen kínozva éreztem magam ha beszélgetni kellett vele. Az is előfordult többször a 3 év alatt, hogy miközben beszélt, én éreztem, hogy izzadok, hogy feszít a mellkasom és ha nem rohanhatok ki a saját testemből, meghalok, mert nem bírok több szót végig hallgatni, aztán ráförmedtem, hogy "Kussolj már baz*d meg!" Tudom, bunkóság, de még ez sem érdekel. Ez valami betegség? Vagy egyszerűen egy érzéketlen bunkó vagyok? Az IQ-m 114 lett, amit az iskolában csináltattunk de az EQ-m (érzemi intelligencia) azt hiszem (nem emlékszem, régen volt) 19, ami még a férfiak átlag eredményénél is sokkal alacsonyabb. Mi a gond velem? Az összes ismerősöm "elhagyott" mert lehetetlen velem kommunikálni... Egyedül fogok meghanli?

(A vicc az, hogy remélem, hogy egyedül :D, de közben meg azt érzem, hogy nem akarok magányos lenni :D) Vélemény? Jah, azt elfelejtettem, hogy a mobiltelefonomnak a telefonkönyvébe csak a családom száma van, mert az összes számot folyton kitörlöm. Ha meg hív valaki pár havonta csak egyszer, nem veszem fel soha, meg se nézem ki hívott, csak megvárom amíg leteszi és kikapcsolom a telefont van amikor hetekre.


2009. nov. 4. 00:35
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:
Igen de nekem azért nincsenek barátaim/barátnőim, mert egyszerűen képtelen vagyok tartós kacsolatot kialkítani... De nem azért mert túl sokat dolgozom és nincs időm rájuk, hanem mert mentális problémákkal küdök (szerintem), érzem, hogy valami nincs rendben és túl "más" vagyok, mint a többi ember. Nem mintha el akarnék menni bármilyen szakértőhöz, aki majd diagnosztizál nálam egy betegséget, egyszerűen csak érzem (tudom), hogy gond van. Te végig olvastad egyáltalán mi a problémám? Nem szeretném most Neked külön leírni az egészet. Olvasd el, mi a gondom.
2009. nov. 4. 22:03
 12/18 anonim ***** válasza:

Nekem is vannak hasonló gondjaim néha. Mondjuk azért nem ennyire súlyosan.

Néha engem sem érdekel mit mond a másik, vagy még az elején érdekel, hallgatom, reagálok rá, aztán elvesztem a fonalat, nem érdekel, alig várom hogy befejezze. Aztán ha visszakérdez van hogy beégek, vagy valami tárgyilagos választ nyögök rá. Aztán vagy bejön vagy se.

Viszont én nagyon igénylem, hogy beszélgessen velem valaki, de átesek abba a hibába, hogy én kezdek utána beszélni, csak a saját bajaimat mondom és nem foglalkozok a másikkal. Lényeg, hogy én tudjak beszélni, engem értsen meg valaki. Pont a múltkor gondolkodtam el ezeken a dolgokon, hogy miért vagyok ilyen önző. Vagy ennyire nem kaptam még meg senkiben hogy figyeljen rám teljesen és ezért alakult ez ki nálam. Nem tudom.

De én néha szoktam olyan is lenni, mint az elefánt a porcelánboltba. Hirtelen történik valami, leejtek valamit, majd kitöröm a lábam, megbotlok, leverek valamit, beverem a fejem. Olyan mintha kikapcsolna az agyam egy pillanatra és akkor bekövetkezik a baj. De egyszerűen van, hogy nem veszem észre a körülöttem lévő világot. Csak úgy vagyok és magammal vagyok elfoglalva, a saját problémáimmal.

Valamint ehhez társul, hogy nagyon érzékeny vagyok. Vannak helyzetek, amikor annyira érzem, hogy adott szituációban mennyire nem szeretnek valami miatt, pedig lehet nem annyira vészes, csak én érzem, de lehet hogy így van.

Szóval vannak hasonló tüneteim nekem is. De még társul hozzá más is.

Nagyon nehéz így élni az biztos.

2009. nov. 5. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:

ma 19:13


Szerintem a betegségeknek van tünete.

2009. nov. 5. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:
szerintem tartsunk össze :D
2009. nov. 7. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 A kérdező kommentje:
Igen, velem is van néha, hogy valami pár percig még érdekel, de aztán oda se figyelek, elkezdek a saját "dolgaimon" gondolkodni és ez elég sok kellemetlen (égő, ciki) szituba sodort már :S Meg az iskolában is annyira nehéz odafigyelni, pont ezért már nem is járok suliba. De amúgy elég sok minden érdekel és le tudom kötni a figyelmem, csak az emberek nem érdekelnem és amit mondanak. (=D) Most azon kezdtem el gondolkodni, ha egy csomó hasonló problémával küzdő emberrel találkoznék, akkor valószínüleg, mindd ott ülnénk egymás mellet és a gondolkodnánk, de még véletlenül sem beszélgetnénk egymással xD
2009. nov. 7. 15:30
 16/18 anonim ***** válasza:

kedves kérdező:


ha összegyűlnénk mindahányan, akik itt ilyen problémákkal küzdünk, valószínűleg ha elsőre nem is, a második alkalommal már felszabadultabban beszélgetnénk. Sőt, könnyebb lenne, ha az első alkalommal valamilyen programmal színesítenénk a napot, hogy könnyebb legyen az ismerkedés. De ez csak egy tipp, ha mégis lenne ebből valami..:)

2009. nov. 8. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:
Én antiszoc vok és "lesz*rom" a bajod. Nekem megvan a sajátom :)
2010. szept. 3. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
50%
Kedves kérdező.Én is egy ilyesmi ipse vagyok,én sem cimborállok akárkivel. Ez nem feltétlenül antiszociálisság, csak egy kategoriában létezés. Antiszociális nem vágyik mások társaságára sohasem. Aki igen,az nem az,vagy ha azt állítja,kkor csak divatol a szóval.Én is úgy vagyok vele,hogy számomra érdektelen, unalmas érdeklődési körü egyénekkel nem szeretem körbevenni magam,mert bealszok tőlük. CSak olyanokkal érzem jól magam,akik 100% osan olyan beállítottságuak,érdeklődésüek,stílusúak,és világfelfogásuak mint én. És az a baj,hogy ilyenből kevés van,ez nem a tucat kategoria,nem a klónemberkék álatlában. Nőben is pont olyan személyiségüt keresek,akivel jól ki tudnék jönni.De ilyen kb. 100 ból 2 van.A többit átlagnak fogom fel,akikkel nem jó társalogni. keresgélni unok,mert tűt a szénakazalban effektus,még egy érdektelen jellemüvel is nyűg kapcsolatot teremtenem,nem hogy végig interwieveljek 100 at,hogy melyik volna hozzám való. Ezért magányos vagyok. És ilyen okból nem is keresek társaságot. unom már a konfligtusokat, nézeteltérésból adódó kiközösítéseket, és a cikisen unalomba fulladt beszélgetéseket. Ez egyféle antiszociálissá válásnak éppen felsogható,de alapvetően nem gyökerestül vagyok antiszoc. internet sokat segíthat barátok keresésében, bár általában mindenki más városból van mint én, utazgatás meg megintcsak kizáró ok,ahhoz sincs kedv. Nőket meg nem érdemes neten vadászni párkapcsolatban,mert attol hogy jellembelileg okés,általában nem sok szexis nő hírdeti magát ílyen módon,azokat már elkapkodják a realitásban.
2010. szept. 19. 20:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!