Nagyon könyörgöm valaki olvassa el, SOS, pánikbetegség, generalizált szorongás ellen?

Könyörgöm olvassátok el, hosszú, de nem tudom mi a megoldás!! :(

Pár éve nagyon mosolygós lány voltam, viszont édesanyukám alkoholt ivott, depressziós, stb, minek következtében ez "traumaként" ért, nem mertem kimenni az utcára, stb. A fiúk motiváltak mindigis, és ahogy sorra elutasítottak, ez még jobban betett, és oda jutottam, hogy egy senkinek éreztem magam. Aztán jött egy fiú, a mostani barátom, és belemenekültem a kapcsolatba. Sokszor rosszul éreztem magamat vele, de nem érdekelt, mert ragaszkodtam hozzá, biztonságban éreztem magam mellette. Elmartam a barátokat, mert nem volt rájuk igényem.

Mindig belekötöttem abba, amit a barátom csinál, és eljutottunk oda, hogy majdnem szakítottunk. Ekkor úgy éreztem minden az én hibám, és elkezdtem bőgni, rettegni. Aztán féltem, hogy akármit csinálok, elmarom a barátomat, így minden nap RETTEGVE mentem az iskolába. Ez iskola végén volt. Nyáron lefogytam 5 kilót, különböző bajaim lettek, mikoris rájöttem, hogy egy fiú miatt nem mehetek tönkre. A nyár végére egész jó lett minden, aztán most elkezdődött az iskola. Olyan félelem!!!! tört rám, hogy azt hittem nem bírom ki. Nem tudok tanulni, mert nem marad meg semmi a fejemben, mintha kilenne fáradva az agyam. Elmentem a pszichológusomhoz, aki azt mondta, hogy befeküdhetnék egy hétre egy kórházba, meg, hogy mindenképp kellene szorongásoldót szednem, hogy ne romoljon a tanulmányi teljesítményem(mostvagyok végzős évemben). Egyszerűen a suliban hisztizek a barátommal, nem látok tisztán, haza jövök, és olyan érzésem van mintha letompultam, kiüresedtem volna. Tegnap este elkezdett kicsit forogni a világ, és nagyon erősen dobogott a szivem, mint aki izgatott állapotban van, azt hittem, hogy megbolondulok. És úgy érzem, hogy KIJÖHETNÉK ebből az állapotból, ha akarnék, de nem teszek semmit, mert nincs kedvem, ugyanakkor mégis, és ááááá! Már emgfordult a fejünkben, hogy magántanuló leszek, de a menekvés nem megoldás....ugyanakkor nem bírom az iskolát, és ha a barátommal biztonságban érezném magam, nem félnék. Mindent elborultam látok, az Apukám a legfontosabb ember a világon, és vele is csúnyán viselkedek. SEGÍTSÉG!!! Könyörgöm, segítsetek, k volt már így? Ugye nem bolondulok meg?