Üldözési mánia vagy vaklárma?

16 éves lány vagyok, nemsokára 17, és azt hiszem valami furcsa paranoiám, üldözési mániám vagy hasonlóm van. Ebben azért valószínűleg tévedek, de mégis kicsit furcsán érzem magamat. Kevesebb, mint 2 éve még a szüleimmel aludtam egy nagy francia ágyon egy roham miatt, ami 11 évesen tört rám egyik éjszaka, akkor epilepsziára gyanakodtak, de nem találtak semmit. A szüleim szemmel akartak tartani esténként, de végül úgy döntöttünk már alhatok a szobámban. Mikor velük aludtam is eléggé féltem a sötétben, egy sötét sziluettbe, ami mondjuk egy ventillátor volt valójában simán beleképzeltem egy filmben látott vagy könyvben olvasott lényt vagy gonoszt. Ezen az egyedüllétem éjszakánként pláne nem javított, mielőtt elalszom, a földet nézegetem, hogy nincs-e ott valami, és minden neszre figyelek, pl. hogy nem akar-e valaki betörni, volt már rá példa. Ha háttal fordulok az ajtómnak, akkor vissza-vissza szoktam nézni, és csak ezek után alszom el. Úgy érzem muszáj mindenre odafigyelnem és elképzelem, hogyha most megtámadna valaki/valami, akkor hogyan védekeznék, mi kapok fel, hogy hozzávághassam stb. Na, most ez így elolvasva tuti nevetségesnek tűnik. Soha nem néztem horror filmeket, inkább könyvben olvastam kicsit ijesztőbbeket, vagy ugye a neten talált hülyeségekből szereztem ezeket az ismereteimet, de most belementem, hogy megnézzünk egyet az egyik barátommal, belátom rossz ötlet volt. Most már órák óta forgolódok, ha elalszom filmbeli jelenetek jelennek meg az álmomban, legutóbb meg valami nagyon beteg álmom volt egy kórházi szobában, utána olyan volt mintha felébredtem és felkeltem volna, de még az is álom volt, mert utána ébredtem fel. Most akkor ez már valami pszichés eset vagy csak hülye vagyok és félek a sötétben?