Van még remény a változásra vagy így kell leélnem az életem?

Néha úgy érzem kettős énem van. Egyik szeret mindenkit és optimista a másik az örökké elkeseredett. A hangulatom néha egy napon belül többször változik. Felkelek reggel és jól érzem magam,vidám vagyok aztán egyik pillanatról a másikra mély depresszióba zuhanok és rám tőr az "engem senki sem szeret,senkinek sem hiányzom" érzés. Akaratos vagyok és a családom meg a barátaim szerint minden úgy van jól ahogy én kitalálom és nem veszek figyelembe semmit. Mindenbe beleszólok sajnos és megbántok olyanokat akiket szeretek. Érzem,hogy körülöttem az embereket feszültségbe tartom a viselkedésemmel és ezzel az addig kialakult jó hangulatot is megölöm ha valahova betoppanok. Nagyon tudom,hogy min kellene változtatnom de valahogy mégsem megy. Nem tudom szabályozni ezt a dolgot magamban mert hiába az elhatározás ez csak úgy jön,hirtelen és minden ok nélkül. Az biztos,hogy beteg vagyok és voltam is orvosnál már ezzel de azon kívül,hogy telenyomtak hangulat javítókkal nemigen történt más kezelés. Nem vagyok már fiatal és egyre jobban elkeseredem ezen a dolgon amivel gondolom csak rontok az amúgy is katasztrofális helyzetemen.Egyedül élek de nem is vagyok képes egy kapcsolatra épp a fentebb felsorolt dolgaim miatt. Mit tudnék tenni? Hogyan lehetne ezen változtatni?