Éreztétek már azt, hogy legszívesebben elfutnátok az éltettek elől?

Állandó jelleggel azt érzem ,hogy minél messzebb kellene mennem otthonról és mindent magam után kellene hagynom ,mert annyira boldogtalan vagyok a mostani helyzettel.Nap mint nap az látom ,hogy őszintén senki sem szeret.Már a párom se tesz meg értem semmit,pedig állítólag szeret ,mégis minden fontosabb annál ,hogy velem legyen.Mindig van egy kifogás egy ok ,hogy miért ne.Kitaláltuk ,hogy az őszi szünetbe elmegyünk Dobogókőre és újra csak egy kifogás ,időhúzás...szerintetek most átmeneti a baj vagy végleges?jobb lenne befejezni?annyira utálom az életem és mindent, már azon is egyre gyakrabban gondolkodok ,hogy véget kellene vetni úgysincs értelme.