Miért lehetnek olyan szélsőséges hangulatingadozásaim, hogy egyik pillanatban majd' kicsattanok az életörömtől, a másikban pedig meg akarom magam ölni?

Vagy depresszió, vagy akár lehet bipoláris depresszió is. Az utóbbinak a fő jellemzője a hirtelen hangulatváltozás.

Pontos magyarázatot erre pszichiáter fog tudni adni.

Nyugalom, nem vagy egyedül!

Ez az egyik problémám nekem is a sok közül...

Depresszióban szenvedsz.

És szorongásod is van.

Minél előbb keress egy szakembert, mert ez nem fog magától elmúlni.

Menj el pszchiológushoz, mert idő kérdése, és jön a pánikbetegség, vagy kényszerbetegségbe is eshetsz.

Sajnos nekem mind a 4 betegség megvan, de már énis készülök szakemberhez :)

A lényeg: Ne hagyd rá, keress egy pszchiológust, mert ez nem játék!!

#3-as vagyok.

A depresszió és a szorongás nem válogat.

Ugyanúgy kialakulhat időseknél, mint fiataloknál.

Én speciel 15 éves vagyok, és már itt járok...

Bánom, hogy nem korábban mentem pszchiológushoz, akkor nem lett volna elb*szva a tini időszakom..

# 4:

Még azért nem vagy teljesen elkésve. Ha tényleg most mész, akkor behozhatod gyorsan a lemaradást. Én is csak 21 évesen mentem el szakemberhez, pedig már 11-12 éves koromtól egyre romlott az állapotom. Nagyon bánom, hogy addig tartott a felismerés...

#5: Úú, te nagyon sokáig gyötrődhettél :/

Szívből sajnállak!!

Nekem még általánosban kezdődött, 5.-6. osztályban.

Akkor még nem foglalkoztam vele, sőt még 8. után is hagytam a dolgot.

Gondoltam, majd elmúlik..

Hát nem múlt el, sőt..

9.-ben beláttam, hogy depressziós vagyok, és szorongó beteg, a pánikbetegségemről még nem tudtam, pedig elég kemény pánikrohamok futottak át rajtam nap mint nap :/

Aztán jött egy hatalmas, gigantikus "vihar" az életemben, és a földhöz csapódtam, nem gyengén.

Ezek után lettem kényszerbeteg, kínzó kényszergondolatokkal.

Nem tudtam arról sem, azt hittem, hogy megőrültem.

Aztán olvasgatni kezdtem a mentális betegségekről, és rájöttem, hogy pánik és kényszerbeteg vagyok már egy ideje..

Nem sokkal utána mindent bevalottam a szüleimnek, és kértem, hogy menjünk pszchiológushoz, mert én ebből egyedül már nem tudok kimászni.

1 hét múlva pedig megyek, és reménykedem, hogy addig míg kibírom valahogy..

# 6:

Hát igen. Sajnos amikor annyi idős voltam, mint te, nem volt még nagyon elterjedve az internet, úgyhogy nem tudtam, hogy mi a bajom. Később 16-17 év körül pedig már állandósultak az öngyilkos gondolatok és azok gyötörnek kisebb szünetekkel a mai napig sajnos.

Egyébként nem kell aggódnod, most már gyakorlatilag félúton vagy a gyógyulásig. Az első nagy lépés, amit sokan nem képesek meglépni, hogy belássák, betegek és segítségre van szükségük. De te meglépted, úgyhogy így tovább! :)

#7: Igen, mikor elmondtam a szüleimnek könnyebb is lett egy fokkal, de ez már lassan feloldódik.

Teljesen visszaestem. Az idegesít a legjobban, hogy van, mikor olyan tör rám, hogy nem érzek abszolút semmit.

Csak a nagy semmi van, nincs boldogság, nincs szomorúság, csak a nagy semmi. Borzasztó egy érzés.

A kényszergondolatok is rendesen kínoznak, és nekem is ott vannak az öngyilkossági gondolatok...

Szóval nehéz...nagyon nehéz...

Hosszú lesz még ez az 1 hét, amit ki kellesz várnom :/