Miért nincs egyre több embernek élet kedve?

Ezen én is sokat gondolkodok, hogy mi értelme van az egésznek, pár pillanat jó, a többi nagyon nem.

De téged mi az, ami ennyire nem hagy nyugton? Nem tudsz változtatni rajta? Nincs valami kiút?

A kérdésedre a válaszom az hogy elég rossz útra tért a világ és ebben a nehéz élet helyzetben nem nehéz pesszimistának lenni és ha valaki pesszimiste nem kevés az esély arra hogy az önbizalma romlik így könnyen bebeszélhetjük magunknak, hogy ebben is béna vagyok meg erre sem vagyok jó, ő sem szeret ebben is rossz vagyok....stb

Ha ezeket bebeszéled magadnak a végén el is hiszed így a végén már nem leszel kibékülni magaddal és minél többször kudarcot vallasz annál értéktelenebbnek tartod az életed.

És mivel rengetek önző és pesszimista ember van elő fordul, hogy más is megnehezíti az életed amitöl még rosszabbul érezheted magad.

Az a baj hogy sokan hagyjuk magunkat.

És ha probléma áll előttünk az az első, hogy kibújunk előle pedig nem az lenne a helyes megoldás. És sokszor hogyha megpróbálunk kibújni egy probléma elől még nagyobb problémába ütközünk.

Egyébkén az öngyilkossággal is csak menekülni próbálsz a problémák elől.

Amúgy amikor öngyilkosságon töröd a fejed gondolj azokra az emberekre akik betegek és nem élhetnek normális életet, vagy azokra a gyermekekre akik azér imádkoznak napmint nap hogy kapjanak egy esélyt az élettől. Mert vannak gyerekek és felnőttek is akik a kórházban töltik szülinapjukat, karácsonyt és sok sok napot hetet hónapot..

De olyan emberek is vannak akik bíznak Istenben nem hagyják hogy a betegségük elroncsa életüket és küzdenek a boldog életért rengeteg fájdalom és nehézség mellett, nekem ezek a nagy szerű emberek a példaképem. És amikor magam alatt vagyok rájuk gondolok hogy összeszdjem magam.

Mert 1 éve még énis depressziós voltam pszichológushoz jártam de egy nagyon jó barátomnak köszönhetem hogy már jól vagyok, rengeteget változtam tavalyhoz képest rám se lehetne ismerni már nem utálom magam, nagyjábol elfogadtam magam, és már nem vagyok olyan szorongó, és már nem vagyok annyira negatív.

Én is sokat agyaltam öngyilkosságon, 4szer kísérleteztem vele abból 2szer majdnem sikerült és kórházba kerültem miatta, egyszer gyomormosáson voltam mert másfél doboz nyugtatót szedtem be, a másik alkalommal nagy szerencsém volt ha a kocsi nem lassít akkor most nem lennék itt, nem sokra emlékszem egy rész ki maradt, arra emlékszem, hogy a kórházban találtam magam és csupa véres voltam, azt mondták a kórházban hogy szerencsém volt,

Több borda törésem, koponya repedésem és combnyak törésem volt

Még mindig nem sportolhatok pedig nyagyon szeretek futni de örülök az életemnek.

És már tudom hogy nem lehet kibújni a problémák elől.

Te is fiatal vagy az élet csak most kezdődik igazán,

Nekem vannak céljaim, pl hogy legyenek majd gyermekeim az életben .

17 éves vagyok és én hálás vagyok Istennek hogy élek.

"Amúgy amikor öngyilkosságon töröd a fejed gondolj azokra az emberekre akik betegek és nem élhetnek normális életet, vagy azokra a gyermekekre akik azér imádkoznak napmint nap hogy kapjanak egy esélyt az élettől. Mert vannak gyerekek és felnőttek is akik a kórházban töltik szülinapjukat, karácsonyt és sok sok napot hetet hónapot."

Depresszió alapjai: Ha valakinek, aki rosszul érzi magát, ezt mondod, még rosszabbul fogja magát érezni, amiért annak ellenére, hogy biztonságban, testileg egészségesen él mégsem tud boldog lenni. Rossz, nagyon rossz érvelés. Ha te is átestél ezen, akkor te hogy érezted magad, amikor valaki ezt az arcodba vágta?

Egyébként én is így vagyok vele 25 évesen. Teljesen megcsömörlöttnek érzem az életem. Alapból szenvedek depressziótól és szorongásos zavartól, de most még jöttek plusz problémák is. Iskolát fizetni kéne, valahol laknom kéne szeptembertől, barátnőmmel úgy néz ki, hogy most lett vége a kapcsolatunknak... Most már én sem érzelmi alapon, hanem a józan paraszti eszemmel gondolom azt, hogy minek élni?

Én is xanaxot szedek be, ha nagyon nem bírom, ha kevésbé rossz valamiért akkor pedig valami természetes alapú nyugtatót. Ráadásul ez a nyár eddig úgy telik, hogy folyamatosan terelnem kell a gondolataimat, nehogy az idegességtől rosszul legyek. Szörnyű. Barátaim meg nincsenek itt a közelben, hogy elüssem valakikkel az időmet. Szinte teljesen magamra vagyok hagyva a problémáimmal.

A fő kérdésedre a válaszom pedig annyi: Magyarország mindig is a depressziósok országa volt. Öngyilkossági arányban világelsők vagyunk és (nem szeretem belekeverni a politikát de) a mostani gazdasági és politikai helyzet még erre rá is tett egy jó nagy lapáttal. Volt egy felmérés, hogy miért mennek el az országból az emberek és több mint 50%-a nem is a pénzt, hanem a politikát és a társadalmi feszültségeket jelölte meg legfontosabb tényezőnek.

Most ne legyetek már utálatosak! Nem azért írtam mert rosszat akarok neki. De azt hittem hogy ha ezekre az emberekre gondol erőt vesz hogy ne dobja el magától az életet.

Nekem senki nem mondta, egyébként meg nagyon önző voltam és csak magamra gondoltam.

De nem kéne belém kötni.

Mert nem semmi sértőt nem írtam!!! :-(

Ha nem lenne értelme az életednek, vagy akár kinek az életének nem születtél volna meg! Ez ilyen egyszerű.

Van annak oka hogy megszülettél, és senkin nem segítesz azon ha véget vetsz a saját életednek. Ráadásuk úgy halnál meg hogy embert öltél? Az öngyilkosság is bűn! Azzal nem oldanál meg semmit.

Az élethez erősnek kell lenni, és lehetne változtatni magadon de azt te döntöd el, ha másképp állnál hozzá a dolgokhoz nem éreznéd azt hogy nincs értelme az életnek hanem jól éreznéd magad akár milyen nehéz is az élet.

Minden rajtad múlik ha ilyen pesszimista kínlódó életet akarsz, olyan lesz az életed, ha ki akarsz bújni a problémáid elők akkor azt teszed de azzal minden csak rosszabb lesz, ha jó életet akarsz és úgy is állsz hozzá jó életed lesz. De mindez te rajtad múlik!

# 7:

Nem szerettem volna beléd kötni, nem is az volt a válaszom célja, csak figyelmeztettelek, hogy vigyázni kell ezzel a kijelentéssel. Bocsánat, ha úgy érezted, hogy bunkó voltam.

Segítőkész válaszokba egyébként is miért kötnék bele?

# 6 # 8: Ezek szép gondolatok, hogy úgy kell hozzáállni stb, csak amikor az ember több mint tíz éve cinikusan és negatívan áll mindenhez, akkor nagyon nehéz pozitívan állni a világ dolgaihoz. Egyszerűen nem megy egyedül.