Én őrült vagyok? 19/f
Előre is bocsánat egy kicsit hosszú lesz.
Nem is tudom hol kezdjem... Nagyon kivagyok már bukva.Talán azzal kezdjük ,hogy nemvolt túl jó az elmúlt 4-5 évem. Elkezdtem középiskolába járni, rossz iskola volt rossz társaság stb. És igazából mindig is egy elég érzékeny gyerek voltam, és valamiért egy sor rossz döntés miatt kialakult bennem egyfajta szociális fóbia, folyton egyedül mászkáltam belfelé fordultam nem voltak barátaim, nem tartoztam igazán oda. Aztán egy idő után már - én észre sem vettem igazán - de teljesen elvesztette minden életkedvemet és ott megszűntem normálisan viselkedni. Folyton szorongtam , az emberek mit gondolnak rólam , de később már megszólalni se nagyon tudtam , másokkal beszélgetni se semmi. Aztán idővel elkezdtem inni , mert rájöttem hogy az az egyetlen módja hogy emberekkel tudjak kommunikálni , később már drogoztam is bár azt ritkán de mind eközben sajnos még normális társaságban sem voltam, nem tudtam barátokat szerezni max ilyen alibi haverokat, bár mindenkit utáltam igazából ott is. És akkor kb két éve nyár vége felé alakult ki a lelki nyomorom fizikai megmutatkozása is. Elösször kb fél évig derealizációm volt ami teljesen a padlóra küldött , olyan depressziós is lettem miatta hogy nem egyszer elgondolkodtam hogy felkötöm magam egy közeli fára,aztán már nem birtam muszáj volt elmennem szakemberhez és még egy olyan fél évet jártam pszichológushoz ami ugyan sokat segitett - legalább annyit minimum hogy muszáj volt elmondanom ezeket a dolgokat anyáméknak meg akkor jóban lettünk legalább. Az ő elmélete szerint a generizált szorongásom van/volt amit az okoz ,hogy nos nem igazán birtam és birom elviselni ,hogy nincsenek barátaim nem tudok normálisan élni ergó a szociális fóbiám miatt alakult ki. Azóta már nem is a derealizáció zavar ami már vagy elmúlt vagy fel se tűnik hogy van, hanem inkább az ezer féle megnyilvánulása a szorongásomnak. például egy időbe féltem buszra szállni , bezárva lenni, vagy inkább még egy jó példa: elég volt arra gondolnom ,hogy most nem tudok elmenni wcre perceken belül hasmenés jött rám, iskolai rendezvényeken előadásokra nem mertem beülni mert szédülni kezdtem , rosszul lettem, volt olyan is hogy aludni nem tudtam mert elképesztően elkezdett zsibbadni , fájni a combom, vagy egész egyszerűen megmagyarázhatatlan idegesség jött rám - (nemtudom pánikrohamnak tituláljam e be vagy csak valami hasonló volt)vagy épp nem kaptam levegőt vagy hulla fáradt lettem pedig csak pár órája keltem fel. Mindent ezek közül "beképzeltem" magamnak , ha le voltam/vagyok foglalva vagy nagyon nagy ritkán jól érzem magam valahol akkor fel sem tűnnek ezek, aztán történik valami rosszabb dolog ami megvisel és máris ugyan ott vagyok.
Ezek előtt normális (fogjuk rá) gyerek voltam a társaság középpontja de legalább is mindenképp szerettem ha felfigyelnek rám, voltak céljaim helyek ahova el szerettem volna jutni, dolgok amiket ki akartam próbálni ...most pedig ... semmi.
Ez már sosem lesz jobb? Végleg elvesztem volna, megőrültem? Gondoljunk bele , elösször szociális fóbia aztán fura viselkedés aztán derealizáció majd mindenféle szorongási tünet. Úgy szeretnék nyugodtan leülni egy szobába , nem kéne folyton lefoglalni magam, szeretnék normálisan viselkedni emberek előtt és elfelejteni ezt az egészet ,hogy mindenki engem néz ,semmibe vesz mindenki utál stb. Van esetleg olyan ember aki hasonló problémákkal küzdött aztán megoldotta vagy elmúlt? Az irjon légyszives mert már nem tudom mit csinálljak
válasza:nem vagy őrült, akkor már régen bezártak volna elmegyógyintézetbe...
halgass sok zenét, nézz filmeket, hogy valami elterelje a figyelmed a gondolataidról,
válasza:Jársz még mindig pszichológushoz, pszichiáterhez?
Kellene.
Második: két éve ezt csinálom és nem segit hidd el.
Utolsó: nem már nem. Tudom hogy kellene de nagyon nehezen venném rá magam megint. Szégyelleném is a dolgot őszintén szólva meg pénzel sem nagyon birnám sőt még találni is kellene egy normális szakembert is.
válasza:Kedves Kérdező! Biztos nehéz egy jó szakembert találni, mégis azt mondom, megérné a fáradságot. Elég sok problémád van, amelyeket hatásosan lehetne kezelni, de így csak megkeserítik az életedet! Gondold meg, megéri-e így szenvedni!
Barátok, ismerősök közt van olyan, akivel ezeket a dolgokat meg tudod beszélni? Mert az is nagyon sokat számítana.
válasza:Egy cipőben járunk, én a mai napig nem merek buszra szállni és elég gyakran vannak pánikrohamaim is. A derealizációs dolog is ismerős. Nekem annyival másabb a helyzet, hogy jelenleg a családban így is én vagyok a legegészségesebb, legnormálisabb, úgyhogy igyekszem kitartani, mert az utóbbi időben elég sok borzalmat éltünk át és a java még hátravan...
Egyébként elképzelni se tudnád, hányan vannak még hasonló problémákkal. Problémával, nem őrültséggel, mert ez semmi több annál, de ennek ellenére hihetetlenül nehéz és sokan nem is próbálják megérteni, milyen ezzel nap mint nap együtt élni... Nekem a zene a menedékem, ami segítségével el tudok kicsit vonulni a világtól. Hátha neked is beválik. :)
Őszintén kívánom, hogy idővel valahogy felül tudj majd ezen kerekedni, jobbat, hasznosabbat sajnos nem tudok mondani én se, úgyhogy sok erőt és kitartást!
Jajj kicsim..Még őrült, nem, nem vagy őrült.
Sajnos olyan kliséket nem tudok tanácsolni, mint a többi ember, mert sokmindent megéltem és hidd el, ezt senki sem fogja megérteni, csak az aki járt már hasonló cipőben. c:
Csak simán a figyelem elterelés, nem fog segíteni. Tudom, sokan tanácsolják, de nem fog.
Barátaim nekem sem voltak soha..féltem minden egyes embertől, mindenkitől. Kaptam gyógyszereket, beszedtem belőlük vagy 6-ot naponta ééééssss..semmi.
Igazából, a bipoláris zavarom miatt, sokszor azthittem, hogy NA! Ez segített, túl vagyok rajta ezaz..DENEEEM. Csak éppen jobb kedélyállapotban voltam, de persze az okosok ugye ezt nem veszik észre. Sajnos mivel sosem tudatom magamról, hogy most 'meggyógyultam'-e vagy sem, hogy visszatér-e az állapotom..ezért biztosat nem tudok mondani..Csak a zenét. Én már egy 3 hónapja leálltam a gyógyszerekkel, mert nem hatnak és nem is akarok azokon élni, hiszen akkor az már csak a gyógyszer ami miatt nincs kedvem öngyilkososdit játszani, mint ahogy drága tanárom fogalmazott..és próbálok a saját erőmből épülgetni, amiből kevés van..De aztán..ott a zene.
Sokszor az sem segít sokmindenben, de erősebb mint bármilyen szorongásra szedett gyógyszer (pl. a rivó meg ilyenek) vagy nyugtató..a zene. Nemtudom, tudsz-e angolul..meg szereted-e az ilyesfajta zenét, de nekem rengeteget segít most a Billy Talent (punk rock) és a legtöbbet a Motionless In White (posthardcore) ..a szövegeivel és..mindennel. Szóval..annyit tudok segíteni, hogy próbáld megtalálni magad a zenében, mert amikor senki sem állt mellettem és senkim sem volt, a zene úgydöntött elkezd velem beszélni C': Vagy olvasd Chris Motionless írásait tumblr-n, mert rengeteg inspiráló dolgot ír és tényleg, a legokosabb ember akit valaha ismertem. Ennyiben tudok segíteni, de ha gondolod beszélhetsz is velem akármikor, mert fuck people. :3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!