Normális vagyok? Nem érzem annak magam!
Teljes mértékben belehabarodtam egy Timi nevezetű lányba éjjel nappal csak ő jár az eszemben olyan mértékben hogy nem tudom a végezni a tennivalóimat. Fizikai munkánál erőtlennek érzem magam ha koncentrálnom kéne nem megy mindig csak ő van előttem és a gond itt kezdődik! A lánynak van barátja és nem az a fajta nő aki csak úgy otthagyja a barátját másért és pont ezért is tetszik nekem (talán) Igazából ebben sem vagyok olyan biztos amikor 9.osztályban megismertem tetszett, szép hölgynek tartottam de kb egy évre rá furcsa vonzalmat kezdtem érezni iránta ami viszonzatlanul maradt.:( Nem igazán tudom mi váltotta ki ezt az érzést belőlem de azóta minden nap a hiányát érzem magamba és a legrosszabb hogy minden nap hallom hogy azzal a mázlista sráccal volt meg van. Persze nagyon örülök hogy boldog vele meg minden de akkor is olyan irigy vagyok arra az emberre hogy ő jár vele és nem én (ha egyáltalán van nála esélyem de úgy érzem hogy van) hogy az kifejezhetetlen. Hazafelé úton szoktam nagyon kilenni és esténként az ágyban és ezekhez hasonló pillanatokban amikor nincs ami igazán lekösse a figyelmemet. Lehet hogy ez az egész nem is zavarna annyira ha tudnám hogy nem fecsérlem feleslegesen rá a gondolataimat de vannak/lennének fontosabb dolgok amin rágnom kéne magam mint ő de "azóta a nap óta" ez nem megy. Az vonat ablakán kinézve láttam egy galambot csipegetni a földön majd rájöttem hogy az csak egy zacskó amit fúj a szél egy pillanatra észre vettem hogy egy zacskót nézek majd újra az a gondolat járta át a fejemet hogy mi van ha az mégis egy madár és ekkor madárnak láttam azt a zacskót még úgy is hogy tudatában voltam annak hogy egy zacskót nézek.
Nem tudom miért írtam most ezt le de kicsit jól esett így, itt kiadni ezt magamból úgy hogy senki nem tudja ki vagyok (legalább is remélem). Nem vagyok az a bátor ember aki csak úgy odamer állni egy nő elé és ilyenekről kérdezősködik persze ha nem lenne barátja tutira elhívnám valahová és megpróbálnék közös programot tervezni vele de hát ez sajnos így lehetetlen. Van valami ötletetek hogy hogyan zárhatnám ki ezeket a vágyakozó gondolatokat?
" ha nem lenne barátja tutira elhívnám valahová ... " - De van barátja és ezen felesleges rágódnod többet.
Ezzel a hölggyel neked még csak nem is volt viszonyod, tehát nincs nagyon miután sóvárogjál, mindössze egy bálványosított női kép van előtted, és nem te vagy sem az első, sem az utolsó személy akit elragadnak néha az ábrándok. Vannak megvalósítható, reális ábrándok, és vannak olyanok, amelyek alaptalanok, reménytelenek, soha meg nem foghatóak.
Én a lehetetlenség kizárásának a híve vagyok, viszont ebben az életben nem elég nagyravágyónak lenni, hanem az embernek tisztán kell látnia azt is, amihez egyszerűen nincs esélye az adott pillanatban.
Mert minden megvalósítható és ugyanakkor nem minden megvalósítható. Adott időben, adott helyzetben, adott körülmények között: fel kell ismerni mi az ami lehetséges és fel kell ismerni, hogy mi az ami nem. Ezen múlik az egész életünk, hogy mennyire tudjuk összeegyeztetni a valóságot azzal ami a fejünkben van.
Más nem tud téged kiragadni a rögeszméidből, rázhatnának akár holnapig is és akkor se vernék ki a fejedből az ábrándjaidat, de neked kell konstatálnod azt, hogy az irreális elképzelések miatt az ember elpazarolja azokat a lehetőségeit is, amelyeket megragadhatna amúgy. Az időről már nem is beszélve, amely hasztalanul száll el melletted.
Adott gondolatot csak te tudsz kizárni saját magadból. Minél inkább gyökereket fog az adott gondolat, annál nehezebb kiverni azt a fejedből.
Először tudatosítanod kell magadban az adott gondolat hasztalanságát és aztán minél inkább azon kell legyél, hogy olyasmire összpontosíts, amivel valamit kezdeni is tudsz az életedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!