Nem tudom, hová kéne ezt kiírnom, de épp az a gyanúm, hogy őrült vagyok. Mit gondoltok?

Akármennyire is hülye vagyok, normális válaszokat szeretnék kapni ;) Szóval van egy vőlegényem, 3 éve együtt vagyunk, mindennél jobban szeretem, és ő is engem. Eddig csodás minden, de a múltam elég bonyolult, és nem túl szép. A családomban gondok voltak, és annyi bántást lenyeltem mindenkitől, mikor nem is rám voltak igazából idegesek (a szüleim) és itt kellett, hogy legyek nekik mégis... Nem akarom hosszan részletezni, de 8 éves koromtól nekem kellett rájuk vigyáznom, és most 21 vagyok, és tele feszültséggel, amit sosem adtam és sosem adhatok ki. Úgy érzem, el is vesztettem mindenkit, a vőlegényem nélkül olyan egyedül lennék... Ő az egyetlen aki mindig úgy bánt velem, annyi szeretetet adott, amennyire szükségem volt! Félek, hogy elveszítem, mert akkor mindent elveszítek. Tudom, ez talán beteges. De ha vitatkozunk egy apróságon, én felfújom, és napokig nem vagyok képes túl lenni rajta. Mert rettegek, hogy mindent elrontottam. Mi van velem? Hiányzik belőlem a bizalom? Sosem adott okot rá, h ne bízzak! De annyit bántom azzal, hogy félek. Mi a fene van velem? Pszichológus kell? Hogy változzak meg, hogy ne legyek azzal az emberrel idegbeteg, aki a legjobb hozzám. Annyira sok ez az egész... az egész élet nekem, úgy érzem.