Mi történik, ha egy fóbiás embert hosszabb ideig olyan helyzetbe kényszerítenek, amitől fél?

HA durván van adagolva a dolog akkor tönkre mehetnek az idegei.

Ha nagyon finoman és fokozatosan akkor hozzászokhat az ingerhez és kijózanodhat a fóbiából :)

Az eddigi válaszok lényegében helytállóak, de miért nem választod inkább a gyógyulást?

https://www.youtube.com/watch?v=vzGIQczkwwo

Ha minden átmenet nélkül löknek valakit a tengerbe, aki nem tud úszni, az megfullad. Ha szép lassan szoktatják hozzá a vízhez, megmutatják neki, hogy kell úszni, akkor egy idő után megtanulja, hogy kell. Lehet, hogy mindig félni fog a víztől, de legalább nem fullad bele.

A fóbiákkal ugyanez a helyzet. Lassan, lépésenként kell szembesíteni az embert azzal, amitől fél, és akkor egy idő után eljut arra a pontra, hogy már együtt képes élni a fóbiájával és az nem uralkodik el rajta. Ha súlyos fóbiáról van szó, akkor nem valószínű, hogy valaha is teljesen kigyúgyulna belőle, de eljuthat egy olyan szintre, amikor a félelem ne gyűri már maga alá az embert.

Systematic desensitization-nak hívják azt a pszichológiai módszert, amikor valami félelmével szembesítik az embert annak érdekében, hogy kigyógyuljon belőle. Például ha valaki betegesen fél a pókoktól, akkor először pókok fényképeit fogják vele megnézetni, aztán legközelebb egy gumipókot adnak neki, hogy szokjon hozzá, utána már egy igazi pókot hoznak és megpróbálják rávenni, hogy fogja meg, vegye a tenyerébe. Így szépen lassan elvileg eljut odáig, hogy már nem fog félni a pókoktól vagy legalábbis nem fog betegesen rettegni tőlük.

Szociális fóbia.

Minden hétköznap be kellett járnom (amíg volt suli). Kicsit gyötrelem. Addig jó volt járni az utcákon amíg nem volt senki, de a főutcán már rengeteg ember volt. Szerencsére ugyan abba az irányba haladtam mint ők így tudtam haladni a tömeggel, bár nem éreztem magam a részének.

Ezután a vonaton ha találok helyet nagyon reménykedek, hogy ismerős meglát és mellém ül. Ha beül mellém egy idegen nem szeretem. Hiába ha egy szép lány akkor azért, elfog egy hülye érzés, de bármi más embernél is rossz érzés van bennem ha mellém ül. Ha egyedül ülök akkor pedig azt érzem hogy valami gond lehet velem mert nem ül mellém senki.

A többi tömegközlekedési jármű is hasonló, ajtó közelébe sose állok ha nem muszály hogy ne akadályozzam a le/fel szállókat, ne kelljen szerepelnem. Ha mégis ott kell állnom már megálló előtt figyelem van-e leszálló, hogy ne legyen gond belőle.

Suliban ha felelés volt vagy csak kérdezgetett a tanár nagyon nem akartam felelni, hangosan válaszolni neki, szerepelni az osztály előtt. Hiába tudtam. Ha csak 3-4en tudtuk akkor sem vagyok rá büszke, szégyennek érzem mert az osztálytársaim emiatt is rossz szemmel néznek rám. Ebédelni is csak valami nagyon félreeső helyen szoktam, lehetőleg minnél kevesebb ember lásson. Zenét csak fülesen hallgatok akárhol vagyok (otthon is).

Ha van hozzá elég erőm előveszem a személyiségem akit azoknak mutatok akik nem ismernek és nem is akarom, hogy megtudják milyen vagyok. De ez felelés közben nagyon darabosan működik, mivel arra is kell figyelni, hogy valami értelmeset kinyögjek.

Közeli barátok közt nagyon jól tudom érezni magam. Idegenek közt végem. Ha egy ismerőssel megyek valamerre és neki jön egy ismerőse akkor általában alig tudok megszólalni.

Elkezdtem csak leírni.

Bele lehet hülyülni. Elgondolkozok néha azon, hogy én nálam lehet már elkezdődött az egész.

hááátt...én általános isk-ba járok és a "fóbiám", minden vicc nélkül a tanulás.vagyis hát egészen pontosan a dolgozatok miatt lévő stressz.amiért szinte minden nap írtunk valamiből, nagyon kivoltam, sőt többször is majdnem megöltem magam.

összegezve, az 1. válaszolónak van igaza.ebben bele lehet őrülni...

ha valaki nagyon erős, akkor rájön, hogy olyantól félt, amitől nem kéne. Ami az emberek 99,9999 %-nak normális. És azt fogja mondani, hogy lehettem ilyen hülye eddig.

A másik véglet, hogy rövid távon a pszichiátriára kerül, ami viszonylag egy jó kifejlet, mert kap segítséget, leküzdeni a kóros félelmeit.

Én Budapesten élek, és mindennap beszélek idegenekkel is. Mi ebben a nagy cucc?

Ha ilyen irányba készül változni az életed, akkor még előtte kérd szakember segítségét. Nem kell ezzel együtt élned.