Ezek a depresszió tünetei, vagy csak a kamaszkori levertség?

Tudom, hogy 100%-ra sose lehet menni, de én úgy érzem KOMOLY baj van velem, de kiváncsi vagyok mások véleményére. Nem akarom, hogy bebeszéljem magamnak a bajt(sokszor előfordul).

SZóval minden úgy kezdődött, hogy féltem kimenni az utcára. Nem törődtem vele, de ez fokozatosan romlott, míg végül odáig fajult,hogy egyik napról a másikra nem mertem egyedül haza jönni az iskolából, mindig kísérgetni kellett.

Utána nem mertem lemenni a boltba, a SULI BÜFÉJÉBE nem mertem egyedül lemenni, sőt, ételt venni se. Tömegközlekedési eszközön rettegek utazni. Egyedül vonatozni merek EGY megállót, mert úgy tudok találkozni a barátommal.

Márciustól egy bizonyos okból kifolyólag minden nap rettegve telt el. Hevesen vert a szívem egy hétig, haza értem a suliból, és elborult az agyam, sírtam, sak az segített, ha félálomba kerültem. Hatalmas félelemérzetem volt, nem tudtam szabadulni. Aztán ez enyhült, de máig tart a félelemérzet. Nem tudok szabadulni.

Elkezdődött a nyár. Azt hittem, jobb lesz...De csak a barátomra tudok gondolni, és vele találkozni, semmi mást nem élvezek. Minden napom egy kínszenvedés. 5 kilót lefogytam mióta vége a sulinak. Nem tudok enni, tegnap elmentem cukrászdába, és kihánytam mindent a wc-ben(nem direkt!) mert olyan szinten sok volt a gyomromnak egy édesség meg egy szánsavas víz, hogy kijött.

Egyedül csak a videójátékozás dob fel, és az alvás. Imádok aludni. HIÁBA mozdulok ki, hiába tornázom, hiába csinálok bármit, semmi nem okoz nekem örömet.

Két pszichológust megjártam, most fogok visszatérni egyhez. És úgy érzem, sokszor nem vesznek komolyan.

Úgy érzem, nem bírom, hogy álljak talpra?? Nem akarok félni egész nap....Most is félek, és nem tudom mitől.