Van jogom haragudni? Öngyilkos akart lenni és majdnem sikerült is, nem bízta a véletlenre.

Az anyám túladagolta magát gyógyszerrel de nem úgy mint az "álöngyilkosok" vagyis nem 10 db xanaxot vett be, hanem 150 db tablettát, részeg volt és amikor sírni kezdett és megölelt, azt mondta szeret és ne haragudjak, megkérdeztem mi a baj, már sejtettem, de nem voltam biztos benne, elmondta mit vett be és kihívtuk a mentőket. Amíg a mentők úton voltak, sós vízzel itattuk én és a testvérem és hánytattuk. Ide értek a mentők, bevitték a kórházba és azt mondta az orvos, hogy nincs értelme a gyomormosásnak mert olyan jól meghánytattuk, hogy csak egy kis ellenanyag kell és másnap hazamehet. Bevittük neki a fontos dolgokat a kórházba és másnap reggel érte mentünk taxival. Haza értünk és az egészből viccet csinál azóta, arról beszél, hogy részegen hogy kiosztotta a nővéreket meg az ápolókat. Úgy csinál mintha mi sem történt volna, arról, hogy miért tette, amit tett nem beszél, én meg nem tudom kérdezzem e, mert úgy néz ki, hogy nem akar erről beszélni... Az zavar, hogy ugyan megmentettük a testvéremmel az anyánk életét, nem köszönte meg, az zavar, hogy úgy csinál mintha meg sem történt volna és ami a legjobban fusztrál, hogy nem kért bocsánatot... Itt hagyott volna? Ha nem vesszük észre időben, vagy nem hánytatjuk meg, akkor most halott lenne, azaz maga után hagyta volna a két gyerekét. Nem tudom ilyenkor mit kell tenni. Miért nem beszélünk erről? Azok után, hogy simán itt hagyott volna minket van jogom haragudni és akár veszekedni is vele?